Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
seggel állapítható meg, addig sokszor az akaraton múlik, hogy az ész mire határozza magát. Intellectus assentit alicni, non quia sufficienter moveatur ab objecto proprio, sed ׳per quemdam electionem voluntarie declinans in unam partem mcujis, quam in aliam; et si quidem hoc sit cum dubitatione et formidine alterius partis, erit opinio.1 Az akaratnak pedig fontos okai lehetnek, hogy magát a való- szintire elhatározza a valószínűbb mellőzésével. Tegyük fel, valamely alattvaló valamit célszerűbbnek, valószinübbnek tart, míg az elüljáró az ellenkezőjét parancsolja. Mit fog csinálni az alattvaló ez esetben ? Az eszét fogja követni, mert ennek tanácsa szerint, a valószinübbnek végrehaj- tásával, jobban közelíti meg az igazságot? Bizonyára nem. Hanem feláldozza a valószinűbbet a kevésbbé valószínűnek, mert a tökéletes meghajlás a felsőbbség akarata előtt nagyobb s biztosabb java az embernek. Ámbár tehát az ész a valószínűbb vélemény elfogadására indította, az akarat mégis a kevésbbé valószínű követésére determinálta egy fensöbb jó szempontjából.1 2 Igenis, más lehet az akarat érdeke az ész érdekénél. Avagy, hogy más példával illusz- tráljuk a dolgot, előadhatja magát, hogy egy atyáról súlyos bűntény hírei kezdenek keringeni. Szerető fia szívének egész erejével tiltakozik a hírek valódisága ellen; ámde hasztalan; azok mind több és több megerősítést nyernek, s a fiú végre is kénytelen megadni magát. íme a hidegen számító ész érdeke, hogy belássa a mindinkább bizonyosodó hírek valódiságát, az igazságot, az akaraté pedig, hogy az atya ártatlan. S bizonyára senki sem fogja rossz néven venni s természetesnek találja mindenki, ha a fiú gyöngéd akarata akkor sem indítja az észt az igazság bevallására, ha a tényállás már opinio certo probabilior lett. íme másik példa annak bizonyítására, hogy nem erkölcstelen az aka- rat érdekének szempontjából egy valószínű véleményhez 1 Sz. Tamás II—II. qu. 1. a. 4. 2 Huppert, Der Probabilismus, Zeitsclir. f. Kath. Theol. 1893. II. 115. f. 58 DE. STÜCKNER JÁNOS. m m
