Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint
A PÁPAI IURISDICTIO JOGI TERMÉSZETE. 51 nek vállaira az egyes egyházmegyék kormányzásának rendes vitele nehezedik és pedig: iure proprio et ordinario. Ezt az alapelvet azonban nem dönti meg az a körülmény, hog}’ a pápa, ha ennek szükségét látja, legjobb belátása szerint önkezűleg is befolyhat az egyes egyházmegyék ügyeinek elintézésébe, hogy egyes ügyeket az ő egyéni — akár sze- mólyes, akár ad hoc megbízott által való — döntésének fen- tarthasson, rezerválhasson. Mert a püspöki joghatóság felett érvényesül a pápai joghatóság és vele szemben a püspökök az obedientia és hierarchica subordinatio kötelességével bir- nak, s nem panaszkodhatnak ily esetben arról, hogy hatás- körük megszorítást szenved, mert ők épen azzal a feltétellel és kikötéssel nyerték a joghatóságot, hogy azt mindenkor a pápával való közösségben és vele szemben való aláren- deltségben gyakorolják. Ezért az a püspök, ki visszautasítaná a pápa részvételét megyéje ügyeinek intézésében és meg- hagyásának meg nem felelve, saját belátása szerint járna el, kétségkívül az egyházalkotmány alapelveinek üzenne hadat és az egység sérelmével a szakadárság gyanújának tenné ki magát.1 Sőt, mi több: a pápa, minthogy jogható- sága közvetetten, tulajdonképen nincs is kötve rendelkezései- ben az illető megyés-püspök közvetítéséhez, hanem egyenesen és közvetetlenül a megyei papsághoz, esperesekhez, plébánosok- hoz, illetve a hívekhez is intézheti rendeletéit, meghagyásait és közvetetlenül Ítélhet felettük, nem csupán, ha épen Rómá- ban időznek, hanem saját egyházmegyéik területén is, mert minden egyes egyházmegye a pápáé is, az egyes megyés- püspökök nyája pedig alkatrésze az egyetemes nyájnak, melynek közös főpásztora a pápa. Ezért túllő a célon az, ki állítja, hogy a püspökök a vatikáni zsinat határozata szerint a reájuk bízott híveket nem mint saját nyájukat, hanem mint a pápáét kormányozzák, mert igazi megyés1 Ld. Simor i. m. 169. és 170. old. »Episcopus, qui fastidita !Pontificis iurisdictione, eius obniti decretis in pascendo grege sibi commisso propriumque sequi arbitrium in animum induceret: consti- tutum a Christo in Ecclesia sua ordinem subverteret et procul dubio violatae unitatis Catholicae reum se faceret.« 4*
