Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint
52 DK. HORVÁTH ISTVÁN. püspök a katholikus Egyházban ezentúl csak egy van, t. L a pápa: addig másfelől kétségen felül áll az, hogy a pápa, ha az egyes egyházmegyék vitelébe befoly, nem tőle idegen, kizárólag a püspök által sajátjának nevezhető nyájjal áll szemben. Ellenkezőleg azt minden joggal sajátos nyájának tekintheti s rendelkezéseit is ehhez móri. Távol áll, hogy ebből a körülményből, hogy t. i. egy nyájnak két ura, két pásztora van, zűrzavar, súrlódás, összeütközés támadhatna akár a két egyliázhatalom közt, a joghatóság gyakorlása, akár megzavarodás a püspök alárendeltjei: az alsó papság és a hívő nép lelkiismeretében az engedelmesség szempontjából. Mert ott, hol két tényező egymásközti viszonya nyilván- valóan a fölé-, illetve alárendeltségen alapúi, hol ehhez képest a hatalom foka és terjedelme nem egyenlő, hanem inkább úgy aránylik, mint a rész az egészhez; — mert a plenitudo potestatis mellett, mely a pápában összpontosul, minden más egyházhatalmi tényezőben csak partialis, tehát alá- rendeltebb természetű, részleges joghatóság székelhet — ott nem foroghat fenn pillanatnyi kétség sem, melyik rendel- kezik magasabb hatalommal és felettes joggal, s kettőjük közűi melyiköknek kelljen inkább engedelmeskedni látszó- lagos ellentétek fenforgása alkalmával. De ily ellentétek a lelki hatalom természete és az egyház feladatának kötelesség- szerű felfogása, a hatáskörök kölcsönös tisztelete mellett elő sem állhat. Mert — bár elvileg tételesen megállapítva nincsen — mégis a dolog természete, az egyház alkotmányos rendje és az Egyház egyetemes jellegéhez képest a pápa beavatkozása egyes egyházmegyék belügyeibe inkább csak esetszerű lehetne, melynek irányelvét az Egyház közérdeke, fontos szükség, az Egyház oly féltett tulajdonának: az egy- ségnek az eretnekség és szakadárság veszedelmeivel szemben való megóvása, vagy az egyházkormányzat körében mélyen elharapózott bajok, visszásságoknak kiküszöbölése, elhárítása s ehhez hasonló okok szolgáltatnák. Nincs tehát itt távolról sem szó a püspöki joghatóságba való önkényes bemarkolásról, annak erőszakos, oknólküli, tisztán hatalmaskodásból eredő csorbításáról: hanem igenis arról, hogy az Egyház minden
