Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Nyőgér Antal: Egyházi könyvtilalom

518

NYŐGÉR ANTAL.

Heródes király a zsidóknak régi szent könyveit abból az okból akarta elégettetni, mert a békének ellenségeit látta bennök.1

A syrnsok királya, Antiochus Epiphanes, királyi ren- deleiben azt parancsolta, hogy a zsidóknak könyveit tűz által kell elemésztetni és akinél megtalálnak azokból egyet is, azt meg kell ölni.1 2

Protagoras görög sophistát a tanács száműzte, iratait meg nyilvánosan elógettette, mert az istenek létezését tagadta. Az volt ugyanis a görögöknél és különösen Athénben az eljárásmód, — Írja Cicero — hogy a rossz könyveket tűzbe vetették,3 így a Samos szigetén Kr. e. 342-ben született Epicurnak gyalázatosságokkal teljes köny- veit is elégették.4

Titus Livius Potavinus, híres római történetiró (59—16) mondja, hogy a hatóságoknak teendőihez tartozott a rossz és bűvészi könyveket kikutatni és azokat, kiknél ilyeneket találtak, megbüntették.5

Egy szántóvető a Janiculuson ekéjével egy régi sírt tört föl és ebben megtalálta Numa Pompilius király ira- tait, melyek az istenekről szóltak, a római senátus ez iratokat elógettette, mert azokban az istenek tiszteletéről olyanok voltak, mik neki éppenséggel nem tetszettek.6

Marcns Aemilius hivatalos kikiáltó által hirdettette ki és parancsolta meg, hogy a Rómában található nagy- mennyiségű könyveket meg kell vizsgálni és azokat, melyek új szertartásokat és imádságokat tartalmaznak, mind tűzbe kell vetni. Arnobius beszéli, hogy a rómaiak közöl sokan Cicerónak az istenek természetéről Írott könyveit elpusztí- tandóknak ítélték, mert nekik nem tetszőket irt bennök.7

1 Euseb. L. 1. c. 8. u. o.

8 Makkab. I. 1, 59, 60.

3 Cio. De natura Deor. L. 2. Baron, an. 56. XL.

4 Erasm. In Prov. Picul. App. III. Th. M. Alph.

3 Livius Lib. 29. Baron an. 56. XL.

6 Valér. Max. L, 1. c. 1. Plin. L. 13. c. 13.

י Arnob. L. 3. Bar. an. 322. XIX.