Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

ság helyett, sokféle tévelygéseket választóttanak magoknak. Akik peniglen hallgatják is külső fülükkel az evangéliumot, nem úgy, és nem oly szívvel hallgatják, amint kellene és azért sem gyökeret nem verhet, sem azokat a gyümölcsö- két nem teremheti ő bennük, melyeket a mi eleinkben tér- mett. Nem gerjedez lelkűk az igének hallgatása után, sőt ugyanazon régi j óravaló restség, és minden álnokságra való gyorsaság uralkodik bennök«.1

A megható elem. Sok figyelmet fordít Telegdi M. beszédeiben a megható elem kifejtésére s erre több és vál- tozatosabb eszközt használ mint a vonzó elemre. Ezen esz- közök között első helyet foglalnak el a sikerült korrajzok. »Akarnám, hogy a tisztségekbe telhetetlen emberek eszekbe vennéjek és követnéjek Jánosnak példáját. Oly nagy tekin- tét vala Jánosra, hogy az Messiásnak tisztességét az embe- rek előtt könnyen magának veheti vala, de nem akará ma- gát fellebb tartani az ő rendinél. Vajha azt mivelnéjék ez világi emberek is, nem volna annyi vetélkedés köztünk az előljárásról és az főhelyről. Mi nemcsak azt a tisztességet vesszük örömest fel, az kit más tulajdonít nékünk, vagy érdemeljük, vagy nem, de még arra is örömest reá tartjuk magunkat, az mire senkitől nem tartatunk. Innét vagyon az sok nagyságos név, innét az sok üres titulus keresés. Sokan vannak köztünk az kik noha nemcsak hogy nagysá- gos nevet nem érdemelnének, de még kevesebbet sem annál, mégis úgy haragusznak és úgy boszankodnak rajta, ha valaki nagyságosnak nem írja, vagy nem mondja őket, hogy fölöt- tébb sem lehet annál.«2 »Ki nem látja mennyi nyomorúság következett a mi fejünkre ? megutáltatunk az fő népektől, szidalmaztatunk, undok beszédekkel illettetünk. Némelye- két a szegény együgyü paraszt népek közül kalodáznak a földesurak, némelyeket bírságolnak, némelyeket vernek, és tömlöcöznek érte; hogy ide Nagyszombatba avagy egyébüvé, ahol vannak még valakik, kik az Isten igéjét igazán hir1 Husvét hétfő II. 62—64. 1.

־ Advent 4 vasárnapra I. 70 1.

MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK. 209 י

Hittudományi Folyóirat. 1899.

14