Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Kudora János: Magyar egyházi szónokok
210 KUDORA JÁNOS. detik, szaladnak, néha gyónni, misét és prédikációt hallani: Némelyeket bottal hajtanak az eretnekek prédikációjára. Es annyira jutott ügyünk, hogy azt sem tudjuk mely napon, vagy mely időben egyszersmind levágattatunk a mi háborga- tóinktól«.] Kérlelés: »Oh szegény emberek, mit míveltek? micsoda balgaság viselt titeket ? hogy nem szántjátok meg a ti megkeményedett szíveteket a penitenciának szántóvasával. Térjetek meg, vegyétek a sz. Pál apostolnak intését, ki azt mondja tinektek: Atyámfiái, ideje immár a bűnnek álmá- ból felserkennünk, hányjuk el azért tőlünk a sötétségnek cselekedeteit és öltözzünk fel az igazság fegyvereibe«.1 2 3 Megható, mit Jézusról mond: »Es im láss szép dolgot, csak neve is oly, hogy ki megjelenti, kiknek született légyen. Szabadítónak nevezi őt az angyal. Hát bizony az bűnösök- nek, kik az bűnnek rabságába fogva tartatnak vala, szüle- tett. Mert az, ki nem fogoly, az ki nem rab, szabadítás nélkül nem szűkölködik: De miért hogy mindnyájan fog- lyok és rabok voltunk, érettünk jött, hogy minket meg- szabadítson«.8 Telegdi M. hazája és egyháza sorsán keseregve meg- hatóan ecseteli korának eseményeit: »Sok Herodes vagyon mostan is, ki az kisded, szegény, nyomorult keresztényeket veszti, rontja, öleti, Herodes az török császár, boldog ur Isten, ki nézheti avagy csak gondolhatja is sirás és köny- hullatás nélkül ennek a kegyetlen Herodesnek nagy dühös- ségét? Mennyi sok keresztény vért ontat ki, mennyi sok jámbort vitet naponkint örök rabságba ? Herodesek az té- velygő és tévelygésre vezérlő eretnekek is, kik naponkint mint a ragadozó farkasok, ragadozzák és szaggatják az anyaszentegyház fiait. Rakva vala ennek előtte az mi ha- zánk istenfélő és ájtatos jámbor keresztyénekkel: hol van1 Sz. Fttlöp —- Jakab ünnepére, III. 322. 2 Sexagesima vasárnap I. 471 1. 3 Karácsonnapi I. 95. 1.
