Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint
16 Dli. HORVÁTH ISTVÁN. fegyelem és egyházkormányzat kérdéseiben való szuvereni- tását, vagyis fensőbbségét az összes egyházmegyékkel, ezek pásztoraival és híveivel szemben, akár egyenkint, akár pedig összeségükben tekintjük is azokat. A római pápa teljes és legfőbb joghatósága jelenti tehát, hogy hatalmi köréből semmi kivételnek helye nincsen, sem személyek, sem a tár- gyak, sem a terület, sem az egyházi vagy világi rang és személyi minőség szempontjából, tehát hogy n. n. exemtio, — mely némely személyeket, területeket vagy szer- zeteket a püspöki joghatóság alól kivesz, — a pápa ható- ságával szemben fenn nem állhat; hogy ő minden intézke- dést és rendeletet, melynek szüksége a hit, erkölcs, fegyelem és egyházkormányzat szempontjából felmerül, ■— az egyház egyetemére kiható végleges, legfőbb és felül nem vizsgál-, ható, megdönthetien érvénynyel foganatba vehet, illetve kibocsáthat; s ezen legfőbb intézkedési és rendelkezési joga (elvontan) önálló s független az egyház közönségének bele- egyezésétől és hozzájárulásától, (aminek, mint fentebb láttuk, ellenkezőjét vitatta Eicher Ödön az ő kárhoztatott tév- elméletében) e legfőbb egyházi hatalom intézkedéseivel szemben, — épen mert Krisztustól közvetlenül Hibáztatott• Péterre s utódaira, nem az egy ház-köz ön ség vagy az após- tolok közvetítésével — ugyanezért nem is érvényesülhet a felülbirálat vagy ellenőrzés, hanem csak az egyházjogi alá- rendeltség és teljes fenntartásnélküli engedelmesség, vagyis a zsinat önnön szavai szerint a »hierarchica subordinatio et vera obedientia . . . .« A hatalom teljessége, mely a római pápában összpontosul, magában foglalja tehát azt, hogy ő földi hatalomnak alávetve nincsen, hanem egyedül Istennek, kinek földi helytartója, tartozik számadással és felelősséggel; viszont azonban neki — az Egyházat illető összes kérdé- sekben s ügyekben — mindenki alá van rendelve, bármely egyházi vagy világi állása és méltósága legyen is. »Et viri principales in rebus ecclesiasticis (ei) obedire debent.« — (Cone. Trid.) Az ő kezében e szerint nem csupán az egy- liázkormányz'at és igazgatás egyes főbb szálai futnak össze, ő az egyházi hatalomnak nem csupán némely kiválóbb
