Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Babik József: Hiba, vétek, bűn

284

A HITTüDOMÁX V MAGTAR NYELVE.

teliessem ; bocsánatot kérek, hogy ezt megtettem. Mást jelent fölfedezni és mást feltalálni. így vagyunk a tárgyalás alá vett három szóval is.

*

Előre kell bocsátanunk, hogy a Szentírásban e három szó vegyesen, egymással fölcserélve fordúl elő. Vitinm: Csontjai megtelnek ifjúsága vétkeivel. Jób 20, 11. Akik pedig Krisztuséi, testöket megfeszítették a vétkekkel és ki- vánságokkal együtt. Galat. 5. 24. Culpa: Felháborodván Jákob, feddéssel mondá: Micsoda vétkemért . . . rohantál így utánam?1 (A Confiteor-ban is így fordúl elő: mea culpa — — mea. maxima culpa: én vétkem — én igen nagy vétkem). Nem oly nagy vétek, midőn valaki lop. mert azért lop, hogy éhező lelkét kielégítse. Példab.: 6, 30. Semmi rétek és gyanú nem találtatott benne (Dánielben). Dán. 6,

4. —Peccatam (peccare: vétkezni, peccatum: bűn. peccator: bűnös). Moss meg engem mindinkább gonoszságaimból és bűneimből tisztíts meg engem! Bűnökben fogant engem anyám. Egyedül neked vétettem. 50. zsolt. Valamint egy ember által jött be e világra a bűn és a hűn által a halál: úgy minden emberre elhatott a halál, kiben mindnyájan vétkeztek. Hóm. 5. 12.

A latin szók jelentése Finály Henrik nagy szótára szerint — tárgyunkra vonatkozólag a következő: Vitium: hiba, hiány. Culpa: hibásság, vétkesség, ritkábban: vétség, hibázás. hiba. Peccatum: hiba. vétség (a törvény, józan okosság és erkölcsi törvény ellen), vétek, bűn. Rokonjelen- tésűek: crimen, bűn. hiba. melyért valakit vádolni lehet; delictum (delinquere) hiba, hibás tett. Tüzetesen megálla- pított jelentéssel itt sem találkozunk. Nézzük most a magyar kifejezéseket, talán valamivel tisztábban fogunk látni.

Hiba. a Nagy Szótár szerint, szokott értelemben erkölcsi tévedés, fogyatkozás (defectus: űí-ány), a rendes szabályok elleni cselekvés, kifogás, rossz tulajdonság. Rokonértelmű

1 Genesis. 31., 3.