Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
76 DK. HORVÁTH ISTVÁN. eorum decretorum, quasi dubiae sint auctoritatis, ac minus approbata, robur infringant aut ad solum schismatis tempus concilii dicta detoraueant.« Vagyis magyar fordításban: »Az ap. szentszék és Péter utódai azonban csak úgy bírják a lelki hatalom teljét, hogy egyúttal érvényben maradnak a konstanci szent zsinatnak az ap. szék által helyeselt, az egyház szokása által megerősített és a galliai egyház részéről állandó gyakorlattal megőrzött határozmányok az egyetemes zsinatok tekintélyéről, melyek a 4. és 5. ülésben meghozattak; s nem is helyesli a galliai egyház azok nézetét, kik ezen határozmányoknak, mint kétes érvényűeknek hatályosságát eltagadják, vagy csupán a szakadás tartamára vonatkozóknak nyilvánítják.« A jelzett »Declaratio Cleri Gallicani «-ban foglalt négjf tévtanos tételt először XI. Ince pápa »Paternae caritati« bullájával 1682-ben, majd VIII. Sándor pápa »Inter multiplices« kezdetű bullájában reprobálta és hatály- talannak nyilvánította. Magyar szempontból való érdekessége okából felemlítem, hogy az akkori esztergomi érsek és prímás, Szelepcsény György is, a szóban lévő négy tételt, mint »keresztények fülében képtelen és átkos tévelyt« elve- tette és helytelenítette. A vitatkozásnak ilyen irányban helye lehetett a vatikáni zsinat előtti időkben; e most nevezett zsinat óta azonban csak schismatikus szájában férhet meg az az állítás, hogy a zsinat a pápa fölött áll. A vatikáni zsinat ugyanis ennek, mint sok más hasonló téves tannak élét törte, midőn Constitutio dogmatica prima de ecclesia Christi című hitelvi határozmányának »De vi et ratione primatus Rom. Pontificis« címet viselő harmadik fejezetében kifejezetten kimondja azt, hogy a római ■pápa tekintélyénél magasabb az egyházban nem létezik. Az ide- vonatkozó idézet szószerinti fordításában ekképen hangzik: »Es minthogy a római pápa az apostoli főnökség isteni jogánál fogva az egész egyháznak fölötte áll, egyúttal tanítjuk és kijelentjük, hogy ő a hívek legfelső bírája (1. VI. Pius »Super soliditate« című brévéjét 1786-ból), és hogy minden ügyben az ő ítéletéhez lehet folyamodni (a lyoni zsinatból merítve). — Az apostoli szentszéknek
