Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dyonisios Areopagita iratainak hitelessége
774 HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. tómban, nem is Alexandriában, hol soha sem említik, hanem Rhinokolurában, (Rhinokorurában). így hát talán ő az a Dénes apát, kit Sozomenus (H. E. 6, 22, 3.) említ; Péter, »a hittudósok feje« pedig valószinüleg alexandria Péter, sz. Athanáz utódja és Timotheus az ő fivére s utódja ugyanazon főpásztori széken. Hipler eme magyarázata sok követőre talált, közülök különösen ki kell emelni DraschJce-1,1 és Nirssch-1,2 akik ró- szint teljesen, részint némi módosítással s kiegészítéssel ahhoz csatlakoztak vagy legalábbb megszűntek a szóban levő iratok pseudo-epigrahp jellegét fentartani. Dröseke, Loofs, Harnacl׳, után különösen Langen,8 határozottan és behatóan igyekezett kifejteni Hiplernek ama föltevését, hogy egy későbbi interpolator másította meg részben ez iratokat. Szerinte Dyonisios nem is gondolt arra, hogy magát areopagitának kiadja. Az iratok ama helyeit, melyek őt az apostolok kortársának tüntetik föl, később csúsztatták be és a hamisító a monifisiták soraiból kerülhetett ki. így ilyen interpolatiónak kell tekinteni azt az egész közbevetett helyet, mely a fönnebb (De div. nőm. 3, 2. alatt) idézett pontban f/vlxa szótól áo&eveías szóig előfordul és az aposto- lók korára emlékeztet és amely a mondatot feltűnő módon megszakítja, az értelmét összefüggésében zavarja. Továbbá a YH-ik levél 2. pontjában nincs szó a sötétségről Jézus halálakor, hanem egy keresztalaku napfogyatkozásról, első- tétedésről, habár ennek végét, vonatkozással a Krisztus keresztre feszítése alkalmával beállott sötétségre, három órára teszi. A Jánoshoz intézett X. levelet Langen későbbi hamisításnak mondja, melyet Dyonisios irataihoz abból a célból csatoltak, hogy őt az apostolok tanítványának mutassák be. Mindamellett annak a nézetnek akadtak többó-kevésbbé 1 2 3 1 Ges. Patrist. Untersuch. 1889. 25. lap. 2 Hist, polit. Blätter. 1883. 173. s. köv. lap, 257. és köv. lap. 3 Die Schule des Hierotheos, Internat, theol. Zeitschrift 1893. 590 köv. lap és 1894. évfoly. 28. s köv. lap.
