Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
74 DK. HORVATH ISTVÁN. pöktől, ki egyben feje az egyháznak? A történelem az utóbbi irányban látszott dönteni, mert VI. Gergely, VI. Beűe- dek, V. Coelestin és XII. Gergely pápák esetében lemondás (cessio) révén üresedett meg az apostoli szentszék. Hogy áthelyezésnek helye nem lehet a pápa személyére nézve, az bizonyításra nem szorul, hisz ismert dolog, hogy a pápák csak római püspökök lehetnek, kik székhelyüket is csak kényszerűségből helyezték át máshová, pl. a XIV. században Avignonba. Hogy letétel (depositió) által nem fosztható meg a pápa egyházfó'nökségétől, az következik a pápai szuverenitás fogalmából; minthogy ugyanis a legfőbb hatal- mat az egyházban ő gyakorolja, s minden egyházi jog- hatóság — a püspököké és metropolitáké egyaránt — subordinatio és oboedientia kötelménél fogva alája van rendelve: ebből folyólag senki a pápa felett bíró, magasabb forum, nagyobb tekintélyként az egyházban nem szere- pelhet; mert mihelyt ennek esete fen forogna: a pápa leg- főbb hatalma csak képzeleti, fictiv volna. A pápa, Istentől nyert joghatóságától, emberi hatalmi tényezők által meg nem fosztható, maga felett emberi fensőbbséget el nem ismerhet. Mig e szerint a pápa az összes egyházi közegeket, akár átruházott joghatóságot gyakorolnak, mint a metro- politák, akár olyat, mely az övével egy forrásból, Krisz- tustól ered, mint a püspökök, — állásuktól, hatáskörük gya- korlásától megfoszthatja, felfüggesztheti bizonyos tartamra, vagy az egyház és hívek érdekében végleg is elmozdít- hatja: addig ő maga csak halálával vagy lemondásával veszti el hatalmát. A kifejtettek után nem lehet kétséges a válasz azon, különösen a vatikáni zsinatot megelőző időkben sokat vitatott kérdésre sem, vájjon a római pápa tekintélye felette áll-e az egyetemes zsinatnak avagy megfordítva? E vita kiindulópontja a XV. századbeli nagy egyházsza- kadások idejéből, a schisma gyászos korából ered, amikor a konstanci zsinaton, valamint a pisai és bázeli zsina- tokon a zsinatoknak az egyházfőhöz való viszonya került szőnyegre. A konstanci zsinat (1414—1418) 4. és 5. ülésein ugyanis kimondatott, hogy: a zsinat, mely a Szentlélekben
