Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
702 DR. STUCKNER JÁNOS. viszonylagosan: simulque nullam contra se habeat rationem convincentem. Tekintve ugyanis a véleményt támogató• érveket önmagukban, azok elég súlyosak lehetnek arra, hogy elismerésünket kivívják; szembeállítva azonban az ellen- kező vélemény érveivel, talán elvesztik bizonyító erejüket s maga a vélemény elveszti valószinűségét. Nagyon tér- mészetes, az eredmény konstatálásának szempontjából a véle- mények összehasonlítását elkerülni lehetetlen, hanem hatá- rozottan tiltakozunk azon eljárási mód ellen, mely a való- szinűségek mérlegelésében áll. melynek barátjai az emberi észt a materialis mérleggel hasonlítván össze a valószínű- ségeket mérlegre vonják s a szerint amint égjük vagy másik irányban mutatkozik a túlsúly, mintegy a fizikai törvények szabályai szerint állapítják meg a valószínűséget. Igen is, a természetes ész magától lesz indíttatva a vélemény támo- gató okoknak szembeállításon alapuló összehasonlítására s csak akkor ismer el még valószínűnek valamely véleményt, ha az ellenkező nézet érvei valószínűségétől meg nem foszt- ják; de prokrusztesi ágyba szorítani az ész működését s azt a mekanizmus törvényeire visszavezetni akarni, a legelhibázot- tabb eljárás. A probabilistának tehát, midőn a vélemény probabilitásáról beszél, a véleményt támogató érvek súlya az ellenkező nézettel való viszonyában is szilárd alapon nyugszik s a vélemény igazán nyomós, valószínű s egy probabilistának sem jut eszébe valamely vélemény való- szinűségét védeni, mely akár a Szentírás egy jól ói’tel- mezett nyilatkozatával, akár az egyház kijelentésével, akár a szentatyák tanításával, akár a theologusok közös vólemé- nyével szemben találja magát; mert e tényezők oly ratio convincenst képeznek, mely minden szilárdságától meg-, fosztja az ellenkező vélemény alapját, amiért is ez utóbbi semmi áron valószínűségre igényt nem tarthat. Ezzel már megsejtettük, hogy a vélemény valószínű - ségónek kétféle forrása lehet, belső vcig/j külső, mihez képest a valószínűség is belső vagy külső. Előbbit a dolog belső természete által nyújtott érvek teszik s szolgáltatják, utóbbi pedig tekintélyi természetű, mert mások tekintélyén alapúk
