Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
748 DR. STUCKNER JÁNOS. törvényszerűség a való világban bizonyos fokig, de csak bizonyos határok között nyújtható s majd több, majd keve- sebb kivételnek van alávetve, az erkölcsi bizonyosság meg- különböztetését a szoros és tágabb értelemben vett erkölcsi bizonyosságra, az erkölcsi rend természetében rejlőnek kell tartanunk.1 Ha e mellett még az elméleti és gyakorlati bizonyossá(/ között való megkülönböztetést szem előtt tartjuk, nem lehe- tünk kétségben az erkölcsiekben megkövetelt bizonyosság mibenléte s természete iránt. Nem az eszmék közt uralkodó szükségszerűségről van itt szó, amely mint ilyen tökéletesen hozzáférhető az emberi értelem által, hanem az eshetőségeknek alávetett gyakorlati életnyilvánulásokról, melyek kontingens, esetleges természetükhöz képest, amennyiben a reális életre vonatkoznak, erkölcsi támpontjaikhoz való viszonyukban az emberi tökéletes megismerés előtt többó-kevósbbé rejtve maradnak s míg ott a tökéletes megismerés lehetséges, sőt szükséges, itt ezzel szemben a tökéletes ismerettől elzárt, 11a szabad így szólni, valószinűségeken nyugvó tudás az emberi értelem osztályrésze, mely azonba mindennek dacára alapot kell, hogy nyújtson az emberi élet intézésére s a követelő erkölcsi renddel való összhang fentartására. így az erkölcsiekben, 11a, valószinű okokkal megelégednünk kell. bármily nagy legyen is a nyomós valószínűségi indító okok logikai ereje, azok önmagukban s közvetlenül mindig híjával lesznek az elméleti igazsághoz megkivántató szükségszerű- ségnek s az emberi lélekben sohasem lesznek képesek az alanyi meggyőződést keltő bizonyosságot direkte megterem- teni. Ámde közvetve a reflex gondolkodás segítségével, mely biztos praemissákra támaszkodik, s a gyakorlatiasság szem- pontjából, a valószínűségi indító okokban oly nagy erőt fedez fel az ember, hogy ha nem is tárgyi, elméleti bizo- nyosság az eredményük, mindenesetre azonban a, gyakorlati bizonyosság: az az egyéni biztos meggyőződés, hogy itt, eme adott viszonyok között lelkiismeretileg nyugodtan, tehát Ludwigs i. értekezése 282. 1.
