Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
DR. HORVÁTH ISTVÁN. házáról szóló első liitelvi határozat ismertetésénél különben is bőven utalás fog tétetni. *Végre 1870. évi ápril hó 29-én, a 47-dik egyetemes- congregácionális ülésen, Donnet Ferencz, biboros és bor- deauxi érsek sürgető felszólalására a pápai főnökségről és tévmentes legfőbb tanítói hivataláról szóló javaslatra vonat- kozó észrevételek a zsinati atyák között szétosztatott és a bizottság jelentésének beterjesztése mellett (Deputatio pro• rebus fidei conciliaris) a zsinati tárgyalását ennek a javas- latnak az 1870. május 13. napjára, az 50. congregácionális ülésre kitűzték. Néhány nappal ezt megelőzőleg, május 8-án, hatvan- hét zsinati atya, — köztük 13 magyar főpap, u. m. a kalocsai érsek, a veszprémi, a váci, Csanádi, szatmári, győri, nagy- váradi 1. sz., pécsi, munkácsi, boszniai szerémségi (diako- vári), kassai, erdélyi és körösi g. sz. püspökök — tiltakozó iratot1 intéztek a zsinat elnökeihez, amelyben — helylyel- közzel a legélesebb modorban — neheztelésüknek adnak kifejezést a felett, hogy a Krisztus Egyházáról szóló ja- vaslat tárgyalási rendje változást szenvedett, a mennyiben a pápa főnökségéről és tévmentességéről szóló XI. fejezet az Egyházat tárgyazó többi fejezetnek elébe tétetett. — Tiltakozásukban azt iparkodnak beigazolni, hogy a nehez- telt tárgyalási módozat ellenkezik a dolog természetes rendjével, amelyben az Egyházról szóló tant tárgyalni kell; s nem felel meg a tárgyalás logikai szabályainak; sem nem egyeztethető össze az egyház javával, sem az ap. sz. szók érdekével. Mert — úgy mondják — az Egyház tévmentes- sége, mely kétségen felül áll, szemben a pápai csalatkoz- hatatlansággal, — melyhez szerintök szó fér előbbre való s ezért rajta kellett volna kezdődnie a tárgyalásnak. — A pápa jogállásának az Egyház egyetemétől elkülönített tárgyalása nincs helyén, mert félő, hogy az a szoros elkü- lönitése az egyházfőnek magától az egyháztól csak szapo- ritja az egyházról táplált előitéleteket és számosokat inkább 722 Ld. Roskoványi i. m. VII. 565.
