Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
68 DR. HORVÁTH ISTVÁN. valódi helytartója (verus Christi vicarius); az egyház egye- temének feje (totius ecclesiae caput), és az összes kérész- tények tanítója és atyja (omnium Christianorum pater et doctor); benne tiszteli Krisztus igaz egyháza minden püspöki, érseki s hasonfajta egyházi hatóságnak felette álló, egye- temes püspökét (episcopus universalis et ordinarius ordi- nariorum), kinek egyházi teljhatósága, szuverénitása, alól sem területi, sem személyi, sem dologi tekintetben kivételnek, mentességnek (exemtio) helye nincsen, mert hiszen lelki dolgokban maguk a fejedelmek is engedelmességgel tartoznak irányában (Concilium Tridentinum: »et viri principales in rebus spiritualibus ecclesiae obtemperare debent«). — A leg- kényesebb és legfontosabb kérdések egyike az, mely a pápa és a püspökök mint az egyházi joghatóságnak isteni jog címén kizárólagos részesei között fenforog. Sokan azon körülményből, hogy az e tárgyban legkimerítőbb egyetemes zsinat, t. i. a vatikáni, a püspöki joghatóságot tüzetesen és részletesen nem szabályozta, — aminek különben megvan a történeti eseményekben: Kóma elfoglalásában s a zsinat elnapolásában a kellő magyarázata — nagy vitákat akarnak felidézni a jelzett két tényező közti viszonyra nézve, s a püspöki jogkör körülírásának hiányából néha oly követ- keztetéseket vonnak le, melyeknek semmi jogos alapja sem létezik. Mert abban, amit a vatikáni zsinat a pápai jog- hatóság tárgyában kimondott, teljes biztosítók van az irányban, hogy e két hatalom: a pápai és püspöki egymással ellentétbe, hatásköri összeütközés révén semmi esetre sem juthat. Hiszen ily összeütközés lehetősége csak akkor forog- hatna egyáltalán fenn, ha két egyenrangú hasonjogkörű és hatalmú tényező állna egymással szembe. Az pedig, hogy e két egyházhatalmi sphaera: a pápai és püspöki egymástól lényegesen különböző úgy terjedelmében, mint minőség dolgában, az úgy a Szentírás vonatkozó kitételei, mint a vatikáni zsinat idevágó rendelkezései folytán feltétlenül igazoltnak tekintendő. Mert a pápai és püspöki hatalomkor lényeges különbségének forrása épen abban rejlik, hogy az előbbi teljes és legfőbb (plena et. suprema potestas iuris-
