Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Hám Antal: Jefte
4 DR. HÁM ANTAL. el: »Visszatérvén pedig Jefte Maszfába házához, eléje jőve egyetlenegy leánya1 dobokkal és karokkal. Mert nem valának egyéb megzatai. Kit látván megszaggatá ruháit, és mondá: Jaj nekem, leányom! megcsaltál engem, magad is megcsa- lódtál; mert fölnyitottam számat az Úrhoz, és másként nem cselekedhetem. Feleié neki amaz: Atyám! ha fölnyitottad szádat az Úrhoz, amit fogadtál, azt cselekedd velem, miután neked a boszúállás és győzelem megadatott ellenségeid fölött. És monda atyjának: Csak azt engedd meg nekem, amit kérek: Bocsáss el engem, hogy két hónapig távozzam a hegyekbe, és sirassam szüzességemet társaimmal. Kinek ő feleié: Menj. És elbocsátá őt két hónapig. És elmenvén leánybarátival és társaival, siratá szüzességét a hegyeken. És eltelvén a két hónap, visszatére atyjához; és ez, amint fogadta, vala, úgy cselekvék vele, hi nem ismert vala férfiat. Attól kezdve szokás lön Izraelben, és rendesen megtartatók, hogy minden óv fordultával összegyülének Izrael leányai, és a gálaádi Jefte leányát négy napig siraták.«2 Itt két kérdés merül föl: 1. élő személy volt-e Jefte, s ha igen 2. megölte-e valóban egyetlen leányát vagy csak az Úrnak szentelte öt a nélkül, hogy vérét ontotta volna? Mindkettőre a tudósok egész sorát lehet felhozni. Ámde csupán tekintélylyel csak az első kérdésre válaszol- hatunk, mivel a mellett szól a Szentirás; az utóbbi nem a tekintély kérdése, mert a Szentírás is nagyon homályosan beszél róla. A mennyiben tehát inspirált bizonyítékaink nincsenek, egyedül az érvek súlya lehet döntő a végső eredmény megállapításában. 1. Sajnos! nem kevesen vannak, kik elvetvén a Szent- írás inspirati óját, Jefte történetét a közönséges mesék szín- vonalára akarják lesülyeszteni. Főképen a mythosz-magyarázó iskolának törekvése ez. A fáradság, melyet De AVette a bibliának ilynemű magyarázatára fordított, nem veszett kárba. G-ombamódra 1 Hogyan hívták Jefte leányát, nem tudjuk. Philo azt mondja, hogy Szeila volt a neve. * Bír. XI. 34-40
