Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Ambrus István: Samassa érsek mint hitvédő
622 DK. AMBRUS ISTVÁN. — senki se liigyjen addig, míg be nem látja, hogy hinni kell. Különben nem hivő, de fanatikus . . . Azért mindenki tehetsége szerint igyekezzék belátni, hogy a kér. kinyilat- koztatás csakugyan hitelre méltó. Az indító okok maguk- ban még nem eszközlői a hitnek, mert a hit Isten ajándéka (E£ 2, 8.), — de az emberi értelmet oda képesítik, hogy ez a keresztény kinyilatkoztatást józanul megítélje és így útját egyengetik a hit kegyelmének, amelyet Isten úgy és akkor fog nekünk megadni, amint és amikor jónak látja.« 1 »Kern feledhetjük, hogy a hittudományban való min- den előmenetelnek szükségképi feltétele a bölcselet alapos tanúlmányozása. Ez nyit utat a hittudományokra, melyek bölcseletileg kiképzett, kiművelt elmét kivannak. Nem értem itt azon bölcseletet, mely nevéhez hűtlenül, a hittől teljesen függetlennek, a theologiától nemcsak különbözőnek, de attól egészen elváltnak vallja magát s a termószetfÖlötti rend teljes kizárásával, kizárólag a földiekre, a természeti- ekre szorítkozik. De értem azt az igazi bölcseletet, mely joggal keresztényinek mondható, nem azért, mintha tán a hittel, a kinyilatkoztatással meg nem különböztethető egy- ségbe olvadna; de mert, habár az ész világánál felismert alapigazságokból indulva ki, a kinyilatkoztatásra figyelem- mel van, erejéhez képest a hit j׳avára, a hitnek szolgál; ily tartalmi s iránybeli gyarapodása által azonban nemcsak hogy le nem rontatik, értékéből nem veszít, sőt tökélyesbül s becsében gazdagodik. Értem az úgynevezett scholasticus bölcseletet, mety a kinyilatkoztatással teljes összhangzatban, abból sokat kölcsönzött át, s a görög bölcsészek tanain művelődött régi szent atyák által alapjaiban kifejtve, tisz- tázva s különösen pedig sz. Ágoston által gyarapítva, a scholasticusok, s jelesen sz. Tamás munkáiban érte el tel- jét s nyerte meg sajátos tanalakját; s melyről szentséges Atyánk »Aterni Patris« encyclicájában oly magasztalban szól.« 2 ■sí־ ■J־׳ 1 1874. évi nagybőjti körleveléből. 2 1888. évi pap nyugdíj int. gy. m. b.
