Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Ambrus István: Samassa érsek mint hitvédő

623

A Samassa érsek által nemes hévvel folytatott hit- védelem huszonötéves történetében újból és újból talál- kozunk a fegyverszünet üdítő' korszakával, de az alku- dozáséval soha. Újból és újból pihenve találjuk őt az anyaszentegyház pázsitjain a katholikus hit forrásainál, hol felüdülve az anyaszentegyház szemlélete, a hath, hit for- rásainak szomját oltó élvezetétől, seregét is üdülésre szó- lítja, hogy ujult erővel lépjen a megifjodott sereg élére.

Egy ily pihenő után mondja: »Lehet-e fönségesebb valami az anyaszentegyház alkotmánya és szervezeténél?!« Igaz gyöngyöket halászhatnánk ki Samassa érsek nyilat- kozataiból, ebből az eszmetengerből, és tündöklő diadémot fonhatnánk belőlök Krisztus jegyesének, a hit csalatkozhat- lan, hűséges letéteményesének homlokára.

»Természetfölötti életre vagyunk hivatva k. testvé- reim és fiaim Krisztusban!« szokta nem egyszer mondani. És megemlékezve, hogy »hitből él az igaz,« majd így szól hozzájok: »Szeretett Fiaim! 11a egyházunk és hazánk üdve előttünk szent, éj-napi gondjainknak, összes törekvéseinknek oda kell irányulniok, hogy a keresztény katholikus hit letéteménye a szivekben ha még el nem enyészett, fen- tartassák, s ha elenyészett, meggyöngült, megfogyatkozott volna, visszaállíttassák s újból gyarapodásnak induljon. Kinek az emberiség sorsa szivén fekszik, azon meggyőződésben, hogy az emberiség valódi üdvének első s legfőbb feltétele a keresztény hit, semmi munkától, mi ennek javát előmoz- díthatja, vissza nem riad.« 1

»Kik a szent város falainak őreiül vagyunk rendelve, reánk hárul azért különösen is ama szent letétemény meg- védésének gondja; ennek kell tehát szentelnünk minden- nemű munkásságunkat, minden gondolatunkat, minden óhaj- tásunkat, ennek összes erőink kifejtését.2

De nemcsak szól, hanem kezökbe adja szent hitünk egyik forrását is, a Szentirást, az általa fejedelmi bőkezű1 1897. évi nagyböjti körleveléből.

2 U. o.

SAMASSA ÉRSEK MIXT HITVÉDŐ.