Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Ambrus István: Samassa érsek mint hitvédő
SAMASSA ÉESKIC MINT IIITVÉD'P. 621 és serkente! gyámolítása nélkül is, egyedül önerejéből min- dennemü igazságot felismerni, megőrizni s minden jót és jogosat megtenni, teljesen végrehajtani képes. Nyílt cáfolat ellenök sz. Pál mondása, megírván a pogányokról, hogy »természeteik szerint cselekedvén azokat, miket a törvény tart, önmaguk törvónyök maguknak«, — hozzáteszi: »kik megmutatják, hogy szivökbe van írva a törvény rendelése.« írva pedig azon legfőbb törvényhozótól s igazságos, büntető birótól, Istentől, kiről kevéssel előbb mondja: »ami ismeret az Istenről lehet, nyilván van előttük is, mivel az Isten kijelentette nekik.« 1 »A történelem, a nemzetek egyetemes tanúsága az, mely bizonyítja, hogy az oly becsületesség és erényesség, mely nem a vallásban bírja gyökerét, sem igazinak nem mondható, sem tartósan meg nem állhat. Van ugyan bizo- nyos hétköznapi erkölcsiség, mely számításon, érdeken és legalis biztosságon alapul. De jaj azon népnek, mely csak a hétköznapi erkölcsiséggel bir. A vallás épen magasabb erkölcsösség eszközlésére szükséges, nem azért csak, hogy a vastag bűnöket elnyomja, hanem hogy valamennyi erényt megnemesítve, a megtisztult lelkeket a könyörület Istené- nek zsámolya elé vezesse.« 3 Csalódnék, aki azt vélné, hogy mikor Samassa érsek annyira sürgeti a tekintély elvét, az emberi értelem jogai- ból parányit is kész feladni. »Az értelemnek is megadjuk a magáét és egyátalán nem óhajunk, hogy a bölcselők jogo- san birtokolt védősáncaik mellől a theologia által kiza- vartassanak. Távol legyen tőlünk, hogy az örök Bölcses- ségnek észszerütlen hódolatot mutassunk be, megfeledkezvén az írás mondásáról: »Aki hamar hiszen, könnyelmű és kárt fog vallani; és aki önlellce ellen vétkezik, annál is rósz- szabbnak tartatik. »(Ecclesiastic. 19, 4.) Távol legyen tőlünk, hogy elhamarkodva, az indító okok érett megfontolása, szigorú elővizsgálat és oly érvek híján higyjünk, melyek a hitet úgyszólván parancsolják. Mert, mint sz. Tamás mondja, > U. o. 2 1897. évi nagybőjti körleveléből.
