Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
56 DK. HORVÁTH ISTVÁN. megvizsgáltuk azon szentírási tételeket, melyekben az egy- háznak hiteles magyarázata, az első században ólt egyház- tudorok és szentatyák egyhangú véleménye és az egyete- mes szent zsinatok teljesen és minden részletben egyetértő felfogása és nyilatkozata, de a józan ész értelmezése szerint is sz. Péternek s ezzel egyszersmind törvényes utódainak, a római pápáknak főpásztori hatalma, egyházi főnöksége meg van állapítva. S itt van helyén, hogy röviden méltas- suk azon természetszerű következményeket, melyek a pápai hatalom természetére, tartamára és mibenlétére nézve, — tekintettel az alapító személyére és a forrásra, melyből e hatalom ered — általánosságban s elméletileg levonhatók. Első sorban következik az, hogy e hatalom az alapító szán- déka s rendelkezése szerint az egyházban állandó, tehát az egyházzal válhatatlan kapcsolatban van, s így — miután az Üdvözítő isteni Ígérete szerint az egyház az idők vógeze- tóig fenn fog állani — e hatalom, ez intézmény is ugyan- oly időtartamra terjed ki: megszűnik az egyházzal együtt a világ végének beálltával. Emberi hatalom Péter utódjai- tói e jogkört el nem vonhatja, annak korlátot, határt nem szabhat, mert isteni eredetű. Péter és utódjai az emberi társadalom keretén kívül eső forrásból, közvetetten Krisztustól nyervén hatalmát, e hatalom, e jogkör a maga mivolta szerint emberi befolyástól, beavatkozástól és hatáskörtől elvileg teljesen mentes, független s önálló oly szuveréni- tás, mely a világi fejedelmek hason elnevezésű előjogától lényegesen különbözik, s egy szempont alá nem is vonható még azon esetekben sem, midőn a fejedelem — a nép alkotmányos hozzájárulása nélkül — absolut hatalommal uralkodik. Mert a világi fejedelmek egyike sem gyakorol- hatja hatalmát isteni tekintélylyel, jogkörük egy bizonyos, terület és népesség szerint korlátolt körben mozog és egyik sem bírja hatalmát közvetetlen isteni megbízatásból, eltekintve attól, hogy hatalmuk gyakorlatának úgy céljai, mint esz- közei az egyház egyetemes pásztoráétól alapjában elütök. Az államfő a polgárok földi jólétét szolgálja, az egyház feje a lelkeket: az előbbi működése a múlandó lót, ephemer
