Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
A PÁPAI IURI8MCTI0 JOCÍI TERMÉSZETE. 57 földi cél szolgálatában áll. az utóbbié az örök, földöntúli üdv szolgálatában. — A pápa a lelki hatalom szuverénitását gyakorolja, a fejedelmek a világi hatalom teljét. A pápai hatalomnak isteni jogon alapulása azt is hozza magával, hogy az változhatatlan és korlátlan, korlátozhatatlan. az alapítójának isteni tekintélyén kívül más magasabb hatalomnak alá vetve nincsen s felelősségre nem vonható, mert az Üdvözítő úgy akarta s rendelte, hogy azt Péter s utódjaik személyükben osztatlanul s megszorítás nélkül gya- korolják. Ezt fejezi ki azon ősrégi egyházjogi elv (Can. Aliorum 14. C. 9, Qu. 3.) »Prima sedes a nemine iudicetur«. Végül a Szentírásnak az egyházfőnökség alapítására vonatkozó idézett kitételeiből következik még az is, hogy a Krisztus által Péter kezébe letett hatalom nem pusztán tiszteleti, hanem joghatósági elsőbbséget is foglal magában viszonyítva a többi apostolok, illetve utódaik, a püspökök jogköréhez. Hogy Péternek joghatósági fensőbbséggel kell bírnia apostoltársai iránjmban az egész egyházegyetemre kitérj edőleg, az következik a primátus isteni rendeléséből, annak céljából és feladatából. A primátus célja és hivatása ugyanis az egyetemes egyház hit, istentiszteleti és kor- mányzati eg3Tségének maradandó biztosítása, mert mint sz. Jeromos mondja: »Propterea inter XII. unus eligitur, ut capite constituto schismatis tolleretur occasio«. De komoly biztosítéka volna-e az egységnek az egyházban, ha Péter csak »első« volna apostoltársai közt: primus inter pares, kit nagyobb tisztelet környezne, előkelőbb hely illetne ugyan meg, de aki az egyház ügyeinek irányításában semmivel sem bírna nagyobb jogkörrel, mint társai; irányítási s beavatkozási joga pedig egyáltalán nem volna a püspökök irányában. Ha ily hatásköre nem adatott volna Krisztus megbízásából Péternek, az egyház egysége a primátusban támaszt és alapot nem lelhetne. Egy, hatalmi jogkörre nézve annyira megbénított, tisztán tiszteletbeli főnökségre szorít- kozó fictiv pápaság cóltévesztett, értelmet és jelentőséget nélkülöző intézmény volna, minőnek létesítését isteni Mes- terünk nem szándékolhatta s nem is szándékolta. Ily fel
