Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
AZ ERKÖLCSI RENDSZEREK. 429 erkölcsi rendet alkotnók-e meg az ember kedvéért? Vagy az embert az erkölcsi rend kedvéért? Nem hihető, hogy határozott választ nem kapnánk. Mert fogalmi zavarban szenved az, aki prioritást tulajdonítana a törvénynek a sza- badsággal szemben, s nem megfordítva. Mert hisz csak az emberi természet mivolta szerint alakulhat az ember viszonya Istenhez és a teremtményekhez, s természetes következe- tességgel a szabad akaratnak, mely az emberi természethez tartozik, kell az isteni eszmében a prioritást odaítélni. Első sorban az akarat az, melyet Isten mintegy kiinduló- pontul felvett, s csak ennek alapján tekintette az erkölcsi rendet, mely a szabad akaratot korlátokkal sövényezi körül. Mint magától értetődik, óvakodnunk kell az anthropomor- phikus felfogástól, mintha tényleg lett volna valaha, ami- dőn az ember az erkölcsi renden kívül volt, s csak aztán járult hozzá a szabadságát korlátozó erkölcsi követelések rendje. Isten cselekedeteiben nincs idői egymásután; hanem fogalmilag, termószetileg mondjuk a türvénynyel szemben a szabadságot ׳ elsőbbnek, mint a filozófusok mondják: a szabadság a törvény előtt van prioritate rationis, prioritate naturae, hasonlóképen az isteni személyek között levő priori- fáshoz, mely nem prioritás temporis, hanem naturae, ratio- nis. A szabadság a tényleges, a törvény a járulékos; a sza- badság az általános, a törvény a különös; a szabadság a szabály, a törvény a kivétel; a szabadság a jogot birtokolja, a törvény jogát bebizonyítani köteles. Azért mondja az ó-szövetségi sz. író: Deus ab initio constituit hominem et reliquit in manu consilii sui; adjecit mandata et praecepta, sua: si volueris mandata servare, conservabunt te.1 Őz. Alfonz, kinek oly sok baja volt Patutiussal. ennek egyik ellenvetését felhozza, s mindjárt felel is rá: Ergo dicit P. Patutius. homo nascitur Liber et independens ? Neutiquam; nascitur potestati divinae subjectus et conse- quenter obligatus omnibus perendi praeceptis, quae Deus illi inposuerit; sed ut homo hujusmodi praeceptis ligetur, 1 Eecli. 15. 14.
