Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Hám Antal: Jefte

40

DB. HÁM ANTAL.

választólag nem tette fogadalmát, hanem egyedül emberre gondolt; miután pedig az I. alatt kimutattuk, hogy a holocaustum képleges értelemben nem vehető: e hypothezis minden valószínűségben szűkölködik s nem védelmezhető.

III.

Végre vannak, de tudtommal csak kevesen, akik azt állítják, hogy Jefte kettőt fogadott: 1. hogy az Úr szolgá- latára szenteli azt, aki vágj׳ ami először eléje kerül, és

2. hogy esen kívül még egy áldozatot is fog bemutatni Istennek.

Randolph oxfordi theologiai tanár 1766-ban állította fel és védelmezte ezt a tételt az egyetem előtt mondott beszédében.1

Az egészben kétségkívül legérdekesebb az a rész, melyben a ״ד״תילעהו הלוע értelmének fejtegetésével foglalkozik. Ezt mondhatjuk a beszéd magvának, mely egész lij szem- pontból kísérti meg a csomó megoldását.

Mivel nem tartom érdektelennek fejtegetését úgy meg- ismertetni, mint ő azt keresztül vitte, jónak találom azt szószerint közölni.

»Az eredeti szöveg, mondja Randolph, így szól: והיתילעהי הלע, mit fordításunk így ad vissza: és én azt égő- áldozatul mutatom be az Úrnak. Miért ne vehetnők fel, hogy a pronomen וה a közvetetlenül előtte álló ffi.T-ra vonat- kozik? És mivel a praepositio és a dativus ismertető jelének kihagyása a héber nyelvben nem szokatlan, azért a fenti szavak így is fordíthatók: és én neki (az úrnak, Jehovának) égöáldosatot mutatok be. Ezen fordítás szerint Jefte kétfélét fogadott: először, hogy az Úr szolgálatára szenteli azt, ami

1 E beszéd nyomtatásban is megjelent ily cím alatt: Jephthah’s Vow considered. A Sermon preached before the University of Oxford at St. Marg’s. On Sunday June 8. 1766. with an Appendix containing a dissertation on Levit. XXVI. 28.. 29. et on the nature et kinds ow vows under the Mosaic Law. by Thomas Randolph D. D. Presi- dento f C. C. C. Oxford. - Oxford. 1766.