Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
42ß DR. 8TDCKNER JÁNOS. nem volna az egész erkölcsi törvénynek, ha ért,elmértek örök eszméjében ott nem lebegett volna: nem prioritate tempo- ris, ami Istenben nincs, hanem prioritate naturae az ember- bői az, ami őt legfőképen teszi Isten képmásává, a szabad- ság, mely nélkül az Isten intézkedései rendet igen, de erkölcsi rendet soha sem alkotnának. Az isteni akarat tehát szükségképen jónak látja ezt az erkölcsi rendet, s ha sza- badnak teremtette az embert, az erkölcsi rendet ránézve erkölcsileg kötelező szabálylyá, t'örvénynyó emeli. Mert az Isten eszméjében a szabad lény szükségképeni viszonyban áll hozzá, mint Teremtőjéhez, nemcsak, hanem. Boldogítója- hoz, de ugyancsak más teremtményekhez is viszonyban áll- hat az Isten akarata szerint. Ámde. az érem másik oldalát tekintve, viszont az Istennek, mivel ő maga a szentség és a rendnek szerzője, szükségképen kell akarnia, hogy a szabad lény szabadon forduljon feléje, mint legfőbb célhoz, a rendelkezésére bocsátott szellemi és anyagi eszközökkel. S így, midőn az ember fel van ruházva a szabad akarat képességével, amit Istentől kapott, egyúttal joga is van ahhoz, hogy e képességét használhassa, mihez képest a sza- had akarat képessége (libertas facti) alapja ethikai szabad- ságának (libertas juris), mely jogánál fogva az ember aztán nemcsak szabadon intézheti lépteit, hanem egyúttal szabad és kell neki cselekedni a teremtő által megállapított rend szerint. Oly fenséges előjoga az embernek a .szabadság, hogy általa cselekedeteinek föltétien ura, de egyúttal tetteiért felelős Annak, akitől a jogot kapta oly célból, hogy veie az erkölcsi rendnek megfelelően élve, a tulaj donképeni erkölcsi szabadság (libertas a peccati) birtokába jusson, melyet ha megőriz, a libertas gloriae jut osztályrészéül. Szépen beszél sz. Bemárd erről: »Triplex est nobis propo- sita libertas, a peccato, a. miseria, a necessitate; hanc ultimo loco positam contulit Deus nobis in conditione naturae, in primam restauramur a gratia, media nobis reservatur in patria. Dicatur igitúr prima libertas naturae, secunda gra- tiae, tertia vitae vel gloriae. Primo nempe in liberam volun- tatem ac voluntariam libertatem conditi sumus, .nobilis
