Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
427 Dei creatura; secundo reformamur in innocentiam, nova-in Christo creatura; tertio sublimamur in gloriam, perfecta in spiritu creatura. Prima ergo libertas habet multum honoris, secunda plurimum etiam virtutis, novissima cumulum jucun- ditatis.1 Az ember tehát szabadon tör célja felé, úgy, hogy az erkölcsi rend részéről a törvény erkölcsi kényszert gyakorol rá, mindamellett azonban természetes szabadsága érintetlen marad; más szóval a törvény egyike Isten által a szalad embernek nyújtott azon eszközöknek, hogy legfőbb céljának elérése s rendeltetésének betöltése szempontjából szabadságával élhessen. Természetesen, az erkölcsi rend nem mindig lép a szabad akarathoz egyenlő fokú erkölcsi kényszerrel. Nem minden dologban van az emberi akarat a neki biztosan megjelölt korlátokra utalva. Sók van, arai önmagában közöm- bős, s itt a törvény nem emeli fel szavát. Más■ ellenben szükségképeni viszonyban van az Istenhez, úgy,, hogy az erkölcsi követelésnek szabad és szándékos elejtése egyenlő volna az Istennel, a végcéllal való szakítással, s ilyen köve- telés halálos bűn terhe alatt, kötelez: viszont a törvény más követelése olyanra vonatkozik, ami ugyan szükségkép érinti a végcélt, melynek áthágása, megzavarja ugyan az Istennel való jó viszonyt, de meg nem szakítja, s a törvény- nek az a követelése bocsánatos bűn alatt kötelező terhet ró ki. De az erkölcsi rend mindeme követelése—;áz ember- nek Istenhez való viszonyát tekintve — eszköz, melylyel a szabad ember él, hogy elérje azt, amire teremtve van. Ne mondja senki, hogy a szabadság is eszköz, mert csak általa lesz lehetővé a szükségképeni célnak szabad élérése. Igen; csakhogy a törvény a szabadság eszköze, s ez; a- kettő prioritásának kérdésében fontos körülmény. Az ember Isten felé tör, kit bírni akar; szabadon kell Öt elérnie, mit •;tér- mészeti s ethikai szabadsága tesz lehetővé; Isten által meg- határozott módon érheti el csak, s e mód az erkölcs rendje. 1 De gratia et libero arbitrio cap. III. n. 7. AZ ERKÖLCSI RENDSZHKKK.
