Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
AK ERKÖLCSI RENDSZEREK. S ámbár az iratot, Alfonz de Sarasa, azon időbeli író tanúsága szerint, 1657-ben VII. Sándor pápa bélyegezte meg s 1660-ban, a párisi királyi kúria határozata folytán, XIV. Lajos elégetésre Ítélte, a jezsuiták nem nyugodtak meg s Nicole, Paschal követője, Wendrock álnév alatt latinra for- dítóttá a művet s jegyzetekkel magyarázta. Ebben Nicole a probabilismus elvét s tanát haszontalan ingerkedósnek mondja, melyet csak vakmerőén s bűnösen lehet védeni, hogy e tan oly méreg, mely az egész hittudományt megmóte- lyezte; mely tan ágai oly messzire terjedtek el, hogy a vallást a maga egészében veszélyeztetik, aminek célja nem más, mint valamennyi vallásnak vészthozó összeboronálása; oly tan az, mely kulcsot szolgáltat, hogy a szerencsétlen lelkek számára a pokol kapui megnyíljanak.1 Őket követte Sinni- chius, ki szerint a probabilismust csak a szabadosságnak barátjai helyeslik, mely az egyházi fegyelmet nem annyira veszélyezteti, mint gúnyt űz vele. Szerzői a szabadosságnak harsányhangú hirdetői, vakok, vakoknak vezetői, kik az egész kereszténységet félrevezetik. Különben ő az atyja a VIII. Sándor által kárhoztatott tutioristikus elvnek: Non licet sequi opinionem vel inter probabiles probabilissimam. Ilyen s hasonló hangokkal telt meg a levegő, mely- nek miazmái a közvélemény szervezetét is megrontották s a közvélemény új férfiakat nevelt, a tutioristákat s a proba- bilioristákat. Hiszen oly nehéz magunkat kivonnunk az idők szellemének befolyása alól. A probabilismus ellenségei , az arany középutat akarták feltalálni — és tévedtek; — hogy a túlhajtottan enyhe elvet kellő határok közé szorít- sák, a jogosult enyhe elven csorbát ejtettek s a tarthatat- lan probabiliorismusba. estek; hogy az egyházellenesek, a jansenisták lárvás szigorúságát leálcázzák, maguk is túltársai az egyház hü fiaiként akartak szerepelni, valami pozitív adatok birtokába jutni igyekeztek, melyek őket védeni volnának hivatva s azért i’sszeturkálva a jezsuiták müveit, ő közülük választottak egyeseket, kiket bűnbakokul állítottak oda. — Lásd »Der Katholik« 1874. február, 153. 1. 1 Mannhardt idézett müve 124. 1. 413
