Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Sankovics Ignác: Az apostoli atyák erkölcstana
AZ APOSTOLI ATYÁK ERKÖLCSTANA. 381 mértéke az Isten törvénye; minthogy pedig a törvény egyetemes jellegű lévén, szükséges annak az ész által való gyakorlati alkalmazása, következik, hogy valamennyi tani- tása szerint nem a törvény a közvetetlen zsinór re érték, hanem az ész által alkalmazott törvény —• a lelkiismeret. Ezt érti sz. Barnabás, midőn arra int, hogy jó tör- vényhozói, hű tanácsadói legyünk önmagunknak. » Eccvtüv yivea&s voum'Hzut áya!}ov, éavicöv ,uévete abjißaXoi nimm.«. 1 Minthogy tehát közvetettemül nem a törvény, hanem az ész által alkalmazott törvény, vagyis a lelkiismeret irányit, következik, hogy Barnabás tanítása szerint a lelkiismeret ugyanazon isteni erővel köt, mint a törvény. Hogy szabadon cselekedhessünk római■ sz. Kelemen sze- rint biztos .lelkiismeret kívántatik. Élénken figyelmeztet, hogy meggondolatlanul ne adjuk át magunkat az emberek akaratának,2 hanem alaposan mérlegeljük, hogy az adott körülmények közt, mi a teendő, mit kell kerülnünk. Legyen elménk hittel Istenbe helyezve,3 úgy kutassuk s hajtsuk végre az ő akaratát. Ilyen bizonyosság nélkül könnyen közömbösekké válnánk mind a jó, mind a rossz iránt. Ilyen bizonyosság nélkül szó sem lehet »jó lelkiismeretről«, melyet pedig oly erélyesen sürget.4 ■ Sz. Palikái'p midőn inti a szüzeket, hogy szeplőtlen, tiszta lelkiismerettel éljenek,5 értetni akarja, hogy a lelki- ismeret a cselekvésnek legközelebbi alaki szabályozója. VIII. Az apostoli atyák — mint fentebb láttuk — vala- mennyien egyértelműen tanítják az ember természetfölötti hivatását. Az embernek ígért természet fölötti boldogságod Isten boldogító szinről-színre. látását valamennyien, mint ■ L. ep. Barn. c. XX. « L. I. Cor. c. XIV. ־ U. o. c. XXXV. 4 L. u. o. c. XXXXI. 0 L. ad Philipp, c. V.
