Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Sankovics Ignác: Az apostoli atyák erkölcstana
382 DE. SANKÓVIC8 IGNÁC. jutalmat tüntetik fel Isten részéről,1 mely jutalmat az ém- bemek magának kell kiérdemelnie oly cselekedetekkel, me- lyek a mennyei boldogságot képezik. — különben érdemről, jutalomról szó sem lehet. Hogyan vélekedtek erről az apostoli atyák, tartalmilag már az előreboosátottakban ben- foglaltatik. Istennek öntenie kellett az emberbe természet- fölötti erőket, erényeket, hogy azok őt készségessé, alkal- mássá tegyék a természet fölötti cselekvésre mind az Istenhez, mind a teremtményhez való viszonyaiban. Sz. Barnabás névleg három természetfölötti erényt (hit, remény, szeretet) nevez meg mint olyanokat, melyeket az ember fogadott fiúságának, természetfölötti hivatásának megfelelő erkölcsi rend követel meg s a melyek készségessé s alkalmassá teszik az embert a természetfölötti működésre Istenhez, mint atyához s végcéljához való viszonyában.9 E természetfölötti erények eredetét is megmondja: Istentől öntetnek belénk a megszentelő malaszttal. »Vere video in vobis infusum spiritum ab honesto fonte Dei.« 3 Ezzel egy- szersmind az erkölcsi erények eredetét is jelzi. A szeretet a legnagyobb méltóságú az isteni erények közül, mint a mely »operative« mind a hitet, mind a reményt magába zárja. Azért egyedül a szeretetet említi, midőn az Isten- hez vezető útról szól: »Via lucis haec est . . . Diligea Crea- torem tuum.« 4 Római sz. Kelemen szerint úgy az isteni, mint a tér' Barn, szerint: ha önmagunkat megszenteljük (c. XV.), ha Istent szeretjük (c XIX. , jutunk el Isten látására (c. VII.) — A szentség müveit gyakoroljuk ; ezek által jutunk célunkhoz, Isten- hez. (I. Cor. c. XXX.). így római sz. Kelemen. - A hitet, reményt, szeretetet jutalmazza meg Jézus Krisztus az örök élet jutalmával, ívja sz. Ignác, (ad Philad. c. XI.) — A kik az erényeket (hit, szere- tét) gyakorolják, nem hiába futnak, megnyerik jogos helyüket Isten- nél, figyelmeztet sz. Polikárp. (L. ad Philipp, c. IX.). — Az Istent szeretők jutalma, koronája a mennyország, írja a Diogne'thez írt levél ismeretlen szerzője. (L. ep. ad Diogn. c. X.). * Tj. ep. Barn. cap. I. * L. u. ott. * ü. o. c. XIX.
