Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Sankovics Ignác: Az apostoli atyák erkölcstana
380 I>R. SANKOVieS IGNÁC. •elöljárók törvényeiről. Úgy kell vennünk a püspök párán- csát, — mondja — mint az Istenét;1 ezzel egyszersmind jelzi, hogy a törvények kötelező ereje Istentől van. Miért is, ha valamely emberi törvény ellentmondana Krisztus tör- vényének, az — mint visszaélés elvetendő, inkább a halált kell elviselni, mint Krisztus törvénye ellen csele- kedni. »Praestat mihi in Iesu Christo mors, quam finibus terrae imperare,« mondja a sz. fellángolás szavaival.3 Sz. Polilcárp az ó-törvény erkölcsei parancsainak, — melyek az új törvényben tökéletesíttettek,® — teljesítését, továbbá a hit, remény, szeretet kötelességét4 hirdeti. Tanítása szerint minden még az emberi törvénynek is kötelező ereje Istentől van, azért engedelmeskedni kell még a pogányok rendeletéinek is.B A Diognéthez írt levél szerzője is érdemül tudja be az első keresztényeknek,6 hogy engedelmeskedtek a pogá- nyok törvényeinek is. Jegyzet. A protestánsok elvetik az evangéliumi taná- csókát, a XV—XVI. század újítói pedig annyira mentek, hogy azokat egyenesen az ördögnek tulajdonították. Nem az ellenkezőt tanítják-e az apostolok közvetetlen tanítványai, akik jól megértették Krisztus tanítását s kiknek - ezt talán ők is megengedik — nem volt még sem módjok, sem idejűk Krisztus és az apostoloknak szeplőtlen tanítását el- ferdíteni, mint ezt ép oly vakmerőén, mint alaptalanul mondják a későbbi századok szent atyáiról. A másik és pedig a belső cselekvési forma a lelki- ismeret. A törvény általános jellegű, szükséges tehát, hogy az ész által a megismert törvények az egyes esetekre he- lyesen alkalmaztassanak is. Minthogy pedig az apostoli atyák egyértelmű tani- tása szerint a cselekedetek erkölcsi megítélésének zsinór> L. ad Eph. cc. IV. VI. * L. ad Rom. c. VI. » L. ad Phil. c3. ír. III. IV. * ס. o. c. ni. 6 U. o. c. XII. * L. ep. ad Diogeaet. c. V.
