Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
372 DR.i HORVÁTH ISTVÁN. alkalmazása és gyümölcsöztetése azon országokban és ki״- rályságokban, melyeknek jogarát II. József császár tar 14 kezében. Bár szíve-lelke mélyében meg volt győződve $ Habsburg-ivadék a katholikus hit igazságáról s az egyház jogairól: de elméjét lebilincselve tartották korának tó vesz- méi, az ú. n. felvilágosodottság, mely oly színben szemlél- tette vele uralkodói hivatását, hogy a tévesen értelmezett közjó és államrend érdekében szükségesnek, elkerülhetetlen- nek tartotta az egyházat a legszorosabb békókba verni, úgyszólván államrendőrségi felügyelet és gyámság alá he- lyezni és teljesen, legsajátosabb s legbensőbb ügyeire nézve is az államhatalommal szemben való függőségi, alárendelt- ségi viszonyba hozni. S ezért minden, ez irányban tett in- tózkedóse magán viseli az ú. n. modern állami absolutis- mus bélyegét s visszatükrözi az egyház s állam közti viszonyra vonatkozó nézetét, mely nem ismeri az egyház szabadságát, függetlenségét, önkormányzati jogát, hanem csak az állam feltétlen uralmát, mely minden polgár ég intézmény létfeltételét és működési körét a legkisebb résZ- letekig szabályozza. Yégelemzésben ez iránynak nem lehe- tett más célzata, mint az, hogy a kath. egyház elszakítva középpontjától, Rómától, szőröstül-bőröstül elállamosíttassék; s e cél megvalósítása végett nem csupán egy-két szokot- tabb hatalmi eszközt vett alkalmazásba, hanem jónak látott bármely, ha még oly önkényes intézkedést is, amely ah egyháznak az államba való teljes beolvasztására célirányos- nak mutatkozott. Ami épen nem meglepő jelenség, mert úgy szokott az rendszerint lenni az államabsolutismussal, hogy egyáltalán nem válogatós eszközeiben, melyeket a hatalom s nem az ószszerűség s józanság ád kezébe, mert nála a cél szentesíti az eszközöket. József császár az ő egyházpolitikai elveit vegyest a ■gallikán és — még pedig túlnyomó részben — a. fébronián elméletekből merítette s azonfelül még saját, önkényszerű, minden szokás, hagyomány, gyakorlat és önkormányzati szabadság tekinteteit figyelmen kívül hagyó ötleteivel meg- toldotta, úgy, hogy az egyház legbelsőbb, legsajátosabb
