Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
A. PÁPAI JURISDICTIO JOGI TEUMÉSZTE. 371 ságok sem a tisztán lelki és egyházi ügyeket (causas mere spirituales et ecclesiasticas), sem pedig az egyházi jogható- ság azon részét ne ragadja magához, mely eddig érintet- lenül az egyház, illetve a püspök kezében volt. Végül, hogy ne engedjék az egyházi hatáskör határait ott, hol ezek akár kiváltság, akár pedig törvényes szokás által a közön- séges jogon túl kiterjesztettek, szűkebb térre visszaszorítani. Hogy a gallikanizmus a közönséges egyház tanaival, mint különösen a pápai egyetemes iurisdictió követeimé- nyeivel, nyílt ellentétbe helyezkedett: röviden kifejtett tété- leiből első tekintetre kitűnik. A vatikáni zsinat sújtó és elítélő szava ezt a tóvtant sem kímélte; számos tételei közül különösen elveti azt, mely szerint a pápától jövendő zsinathoz lehet felebbezni,1 midőn kimondja a »Constitutio dogm. de ecclesia Christi« III. fejezetében: .»a recto veri- totis tramite aberrant, qui affirmant, licere ab iudiciis II. Pontificum ad oecumenicum Concilium tamquam ad aucto- ritatem E. Pontifice superiorem appellare. Továbbá, mikor helyteleníti a placetum jogát: »reprobamus illorum senten- tias, qui hanc supremi capitis cum pastoribus et gregibus communicationem licite impediri posse dicunt aut eandem reddunt saeculari potestati obnoxiam.« Végül sújtja még e rendszert az infallibilitási hitelvi határozatban is, ahol ; — szószerinti ellentétben a gallikán tantétellel — kijelenti, hogy a pápa hitelvi határozatai önmagukban kötelezők és megmásíthatlanok az egyház beleegyezésének minden hozzá- járulása nélkül is, »eiusmodi (t. i. fidei et morum) defini- tiones Eom. Pontificis ex sese, non autem ex consensu Ecclesiae irreformabiles esse, aminek épen ellenkezőjét vitatta a gallikán tóvtan. 9. A Josephinismus. Lényegében nem volt egyéb e rendszer, mint a febroniusi elméletnek s a gallikán elveknek gyakorlati 1 Ld. Fleury »Nouvelles opuscules«. 1807-ben, melyben azt írja : »Credimus licere appellare a papa ad futurum Concilium, non ob- stantibus Bullis Pii TI. et Julii II., qui boc interdixerunt.« 24*
