Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete

A PÁPAI IURISDICT10 JOGI TERMÉSZETE.

367

e szabadság ineg is óvassék. S amint egyfelől hizelegnek a nemzeti hiúságnak, másfelől az első bourbon királyt (IV. Henriket) igyekeztek elveiknek megnyerni a gallikán egy- ház szabadalmainak kifejtése útján.1 1594-ben történt, hogy Pithou Péter a kálvinista érzelmű IV. Henriknek ajánlotta fel »Libertez de l’eglise Gallicane« című művét, melyben 83 pontba foglalva kifejti a gallikán egyházi szabadalma- kát. Ennek megerősítése és igazolásaként 1639-ben Du Puy »Preuves de la liberté de l’eglise gallicane« című iratában tör- téneii adatokat tesz közzé, amelyelv a gallikanizmus jogo- súltságát voltak hivatva bebizonyítani. Ekkor a francia püspökök még megóvták annyira függetlenségüket, hogy a király előtt felemeljék tiltakozó szavukat a gallikán elvek meghonosítása és gyakorlati alkalmazása ellen.

Hogy néhány évtizeddol utóbb, XIV. Lajos önkény- uralma alatt hova fejlődtek a dolgok, fentebb láttuk. Eny- nyíre kellett fajulni a francia egyház állapotainak, amely- röl pedig IX. Gergely pápa a rheimsi érsekhez intézett levelében azt irta volt, hogy az egész kereszténység tükre és a hitnek megrendíthetlen alapja. (»Gallicana ecclesia post ap. sedem est quoddam totius Christianitatis speculum et immotum fidei fundamentum י).

Ami már most a gallikán egyház egyes sajátosságait illeti, azok nevezetesebbjei a következők voltak:

1. A királynak joga, nemzeti és tartományi zsinato- kát összehívni, és az azokon meghozott határozatokat meg- erősíteni.

2. Az ú. n. tetszvónyjog (placetum regium) gyakorlása a pápának a francia egyház papságához vagy híveihez ipté- zett bullái, brevéi és apostoli körleveleivel szemben.

3. A pápai nagykövetek és nuntiusok joghatóságának és hatáskörének nagyfokú megszorítása, sőt majdnem el- törlése.

4. Az egyházfő törvényhozási jogának akként való korlátozása, hogy az a francia király és az ország püspökei1 L. Phillips Kirchenrecht, IIT., 341. sk. o.