Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
DB. HORVÁTH ISTVÁN. nek beleegyezése s hozzájárulása nélkül a frankhoni katho- likusokat is kötelező ríj egyházi törvényeket nem alkothat. Végre 5. — s ez a gallikán egyház legsajátosabb vo- nása — az ú. n. appellatio tamquam ab abusu, appell comme d’abus, igénybe vétele, mely »jogosítvány«-nyal helyén lesz bővebben foglalkozni. Az appellatio t. a. a. joga abban áll, hogy mindazok, kik az illetékes egyházi bíróság Ítéletével sértettnek vélik jogaikat, felhívhatják a megfelelő világi bíróságok, az ú. n. parliamentek (tartományi bírói székek) jogsegélyét, elke- rülve s mellőzve az egyházi instantiák és egyházi felebb- viteli hatóságok rendes és egyenes útját. Amíg tehát a placetum az egyházi törvény vagy pápai meghagyás kihir- detését s hatályra emelkedését gátolja meg, addig az appel- latió t. a. a. egy lépéssel tovább menve, az érvényes egy- házi törvénynek az illetékes egyházi közegek által való alkalmazását bírálja fölül s ekként itt a sérelmesség abban nyilvánul, hogy az állami bíróságok az egyházi törvények magyarázását és adott esetekre való alkalmazását illeték- telenül a maguk számára foglalják le, nyílt ellentétben a Corpus iuris Canonici ama tételével: »ut unde ius prodiit, interpretatio quoque procedat.« Ezért feltétlenül hely tele- níteni kell Van Espen azon következtetését, amely szerint az államnak ú. n. védelmi jogából (ius cavendi) annak jogo- sultságát is véli igazolhatónak, hogy az állam egyúttal a kánonok helyes értelmezése és alkalmazása felett is őrköd- jók s ha azoknak az egyházi illetékes bíróságok részéről történt alkalmazását sérelmesnek ítéli, ezek határozata ellen felebbezést is fogadhasson el. Mert mihelyest az államnak ebbeli jogát elismerjük, az egyházi ügyekben való jogható- ság a tisztán egyházi hatáskörben mozgó ügyekre nézve, vagyis azokra, melyek causae mere ecclesiasticae elneve- zése alatt szerepelnek, az állam hívatlan és illetéktelen kezeibe jutna, ami nemcsak az egyház nagyobb szabású, szélesebb körű függetlenségével, hanem a puszta önkor- mányzattal járó szűkebb szabadsági körével sem volna ősz- szeegyeztethető. 68־3
