Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Hám Antal: Jefte

34

Dli. HÁM ANTAL.

természetével. Ha ugyanis a héber szöveget egész általános- ságban veszem: Quodcunque primum etc. akkor a quod- cunque alatt állatok és emberek is értendők; 11a úgy értei- mezem, hogy Jefte quodcunque animal-t fogadott, embe- rekre is kell vonatkoztatnom; végre ha quicunque szóval fordítom, akkor egyedül emberekre kellett Jeftének céloz- nia. De mind a három esetben vétkezett, mivel az ember- áldozatok mindig tiltva voltak, az állatok közül szintén ki voltak zárva az áldozatból a tisztátalanok (Num. XVIII. 15. — Exod. XXXIV. 20. — Deut. XXIII. 18.), sőt a tiszta vagyis áldozati állatoknak is hiba nélkülieknek kellett len- niök (Lev. XXII. 21—24.). Mivel tehát nem kellő óvatos- sággal tette Jefte a fogadalmat, vétkezett. S ha mégis a szentek és boldogok közé sorozva találjuk, azt kell tarta- nunk, hogy bűnbánatot tartott,1 ámbár ennek nyomára a Szentírásban sehol sem akadunk.

Ezzel bevégeztük a »szellemi áldozat« melletti szoká- sós érvek bírálatát. Mint észrevehető, korántsem oly nyo- mósak és alaposak, hogy nagy nehézséget volnának képesek támasztani a valódi feláldoztatás ellenében s ha egynek nem lehet is teljesen kimutatni az alaptalanságát, mi a fenma- radt adat-hiány mellett nem is csoda, mégis azt hiszem, hogy kellő világítás és boncolgatás után nem marad benne több egy vékony valószinűségnél.

Mielőtt azonban tovább mennénk, helyénvalónak ta- lálom itt felemlíteni Kaulen nézetét, mely azzal vonja ma- gára a figyelmet, hogy egészen más szempontból kiindulva jut a szellemi áldozat megállapításához. Míg ugyanis leg- többen azt tartják, s ebben a valódi és szellemi feláldozta- tás védőinek legnagyobb része együtt érez, hogy Jefte fogadalma "־ volt, vagyis oly fogadalom, melynél fogva a tárgy visszavonhatatlanul Istennek szenteltetett, tehát a megváltásnak helye nem volt, Kaulen éppen az ellenkezőt állítja.

1 Így véli sz. Ágoston i. h. ; Aq. sz. Tamás II. 2. q. 88. a. 2. ad 2. és Comm. in Ep. ad Hebr.