Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dostál Károly: A héber lyra Krisztus előtt

254

DOSTÁL KÁROLY

Hogy mind, a kik várják kegyelmedet,

Szégyeneljenek fájdalmaim miatt.

Szomjaztam ! lelkem üdvükért epedt,

S epét adának ök, meg ecetet!

Megénekeli, hogy Sionból fog jőni az üdv:

Hirdetik majd messze-távol,

Csak Sionban üdv a lét;

Mert magától, Üdv Urától Nyerte Sión életét. (86. zs.)

Majd elragadtatásában az Ur jobbján szemléli az örök üdv igéjét: a Megváltót:

Mondá az Ur az én Uramnak.

Királyi széked jobbomnál leszen,

Mig azokat, kik nem uralnak,

Zsámolyként lábaid alá teszem. (109. zs.)

De legyen elég e néhány szemelvény! Csak e pár sor- ból is meggyőződhetünk, hogy Dávid kiváló tehetségű lyrikus volt.

Dávid neve alatt 73 zsoltár van a Szentírásban. A Yulgáta neki tulajdonítja még a 32., 66., 70., 92—98., 103. és 106. zsoltárt is. De az újszövetségi Szentírás számos helyéből kiviláglik, hogy a címmel el nem látott zsoltárok közül is többet irt Dávid (2., 15., 17., 31., 68.). Ha ezeket hozzáadjuk az előbb említettekhez, Dávidnak legkevesebb 88 lyrai költeménye van a pszaltériumban.

Dávid költői lelke nemcsak a zsoltárokban nyilatko- zott meg. Érzelmekkel telt szíve tartalmát mindig kiönté, valahányszor erre alkalom kínálkozott. így fel vannak je- gyezve kesergő szavai Saul és Jónatásórt. (2. Sám. 18—27. v.) Az igazi fájdalom keserves nyilatkozatokra ragadja, s kik életében ellenségei voltak, most dicsőíti azokat. Kell-e ennél nemesebb érzelem: »Izrael leányai! sírjatok Saulon . . . Mint estek el az erősek a harcon! . . . Bánkódom rajtad Jónatás!« (24. 25. 26. v.) Elegikus hangulat vonul végig az egész éneken keresztül.

Majd Abner sírja fölött kesergő bánatának ad kifeje- zést, midőn szívliezszólón énekli: »Nem úgy halt meg Abner, mint gyávák szoktak meghalni« (34. v.) stb.