Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dostál Károly: A héber lyra Krisztus előtt

A HKBER LYRA KRISZTUS ELŐTT.

245

tehetség, mely a hősök életét, tragikus viszonyait leírhatta volna■, volt elég! Másban keresendő tehát Cornely szerint az ok, mely a költészet e nemétől visszatartotta a hébere- két, s mely miatt a Szentírásban éposz és dráma nincs. Ugyanis szerinte a dráma már természeténél fogva valami »fictiót«, költeményt tartalmaz; az éposz pedig a való, meg- történt dolgot költött részletekkel ékesíti föl; már pedig az ihletett könyvekben költött dolognak helye nincs. Ez, szerény véleményem szerint, a felvetett kérdésre a legjobb s legszabatosabb felelet.

Nemcsak gyönyörködtetni, de használni is akartak egyszersmind a szent írók: ezért csak lyrai és didaktikus költészetük. Az ezt s ez amazt át meg áthatja !így, hogy bátran elmondhatjuk: a szent költők oktatva gyönyörköd- tettek, gyönyörködtetve oktattak.

Látva immár, hogy a zsidóknak volt költészetük, ismerve annak főjellemvonását, ismerve a náluk művelt műfajokat: tekintsük közelebbről a lyrai költészetet, kifejt- vén annak fejlődését — a Szentírás nyomán —■ kezdettől egész Krisztusig, annak osztályozását, belső szépségeit, ú. m. a képleteket, alakzatokat, hasonlatokat stb. külső tulajdonait.

2. A lyra első nyoma s fejlődése.

Ha az erdők bájos ligettengerében az ember fülét víg madárcsattogás üti meg, mely kedves harmóniába olvad a csermely csörgedező locsogásával, az erdő visszhangjával, a bogarak egyhangú zümmögésével; önkónytelenül is annak dicséretére nyílnak meg az ember ajkai, ki mindezeket oly bölcsen létrehozó. Visszagondol amaz időre, melyben min- denek lettek. A madarak csattogó hangja mind Istent dicséri, dicsőíti, ki nekik létet adott, s ki az oroszlánnak erőt, a sasnak karmokat adott: nekik adhatott volna-e szebbet, ékesebbet, mint énekre, dalra alkalmas szerve- zetet ?! Istennek köszönik a kis madárkák a dalt, mit torkuk oly kedvesen ezer és ezer változatban napról napra kiad.