Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dostál Károly: A héber lyra Krisztus előtt
244 DOSTÁL KÁROLY Nemcsak tanult férfiak vették kezökbe á lantot, az egyszerű földmívelők és pásztorok is vetekedve zengtek dicséreteket Istennek: annyira vérébe ment a népnek a költészet, miért is nagyon helyesen mondja Cornely (Introd. H. k.) művében, hogy igazi pásztorok dalaitól visszhang- zottak az erdők. Dávidot magát a pásztorkodás mellől szó- lítá el az Úr prófétája által s íme Izrael költő-királya leve! Szükséges még azt is tudnunk, hogy a költészetnek mily nemeit művelték a héberek Krisztus előtt? E tekin- tetben nagyon eltérők a vélemények. Nemcsak ellenfeleink: a racionalisták, az orthodox protestánsok között, de a katho- likusok között is sok az eltérés. A katholikusok ugyan lényegben megegyeznek, de az okok kimutatásában nem értenek egyet. Katholikus elmélet szerint a hébereknek csak lyrai és didaktikus költészetük van. Ebben egyetértenek a katho- likus tudósok s hogy ilynemű költészetük volt a héberek- nek, a racionalisták is elismerik. De ők tovább mennek s azt állítják, hogy liőskölteményük s drámájuk is volt, még pedig úgy, hogy eme költési fajok a Szentírásban fellel- hetők; vagyis szerintök van dráma, van éposz a Szent- írásban. Ezen állítást mi nem fogadhatjuk el. Miért ? Miért nem virágzott a hébereknél az éposz s dráma ? E kérdésre egyöntetű feleletet s határozott választ a katholikus tudósok sem tudnak adni. Elterjedt az a vélemény, mely a követ- kezőképen fejti meg a feltett kérdést. Azért nem fejlődhe- tett ki az éposz a hébereknél, mert nélkülözték a népszerű hősöket, kiknek életök története mithikus, csodás s így az éposz főalaptétele: a njithosz, a mondavilág hiányzott; a dráma pedig azért nem fejlődött ki, mert a zsidó népben komolysága mellett hiányzott vidámsága, a tragédia fonalát elvágta az Istenben való megnyugvás: tehát hiányzott a sors. (Szekrényi, Régiségtan I. k.) Cornely azonban más- képen gondolkozik, midőn azt hangoztatja, hogy az époszhoz nem feltétlenül szükséges a mithosz, a drámához pedig a sors. Ezek nélkül lehet éposz és dráma. Hős volt elég:
