Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dostál Károly: A héber lyra Krisztus előtt
A HÉBER LYRA KRISZTUS ELŐTT. 243 A zsidó nép költőkben nagyon gazdag volt. Csak a Szentírást kell felütni s azonnal egy új, költői világban érezzük magunkat. A Szentírás költészete: a héberek köl- tészete. Más emlékünk jóformán nincs is, melyből a héber költészetre következtethetnénk. De ez az egy is elég, nagyon elég annak a bizonyságára, hogy a hébereknek volt Krisztus előtt költészetök. Ha volt, milyen volt az ? Az egész héber költészet, mint a Szentírásból kivilág- lik, szent és vallásos volt. Ennek megvannak a maga tér- mészetes okai. Isten ugyanis a héber népet választá ki magasztos és szent céljainak elérésére. 0 maga adott neki alkotmányt, 0 maga vezette be az ígéret földjére, 0 maga istápolta minden ügyében, bajában, szövetségben volt népé- vei. A héber nép tehát mindennemű viszonyaiban Istené volt. Nem csodálható e szerint, ha Istennel való viszonya előtérbe lép úgy magán, mint nyilvános ügyeiben, úgy val- lási, mint politikai életében annyira, hogy eme viszony következtében költészete is át meg át van hatva mind- azzal, mi Istenre vonatkozik, mi szent, magasztos és fölséges. Ezzel azonban korántsem lehet határozottan kimon- dani, hogy a világi költészetet elhanyagolták a héberek. A Szentírás nem egy helyéből világosan kitűnik, hogy vol- tak világi költeményeik is. így tanú rá Izaiás próféta könyve 34. r. 9. versében: »Nem iszszák a bort énekszóval.« Amosz 8. r. 10. versében: »ünnepeiteket siralomra fordítom és minden énekteket jajgatásra,« stb. Tény, hogy költemó- nyeik legnagyobb része vallásos. Hisz a zsidó nép — Isten népe volt. Isten volt a király: zsidók az alattvalók. Minden tettöknek, minden szavuknak, gondolataik- és érzéseiknek Istenre, mint legfőbb Urokra kellett irányúlniok. Innen van aztán az, hogy a hébereknél az irodalom és vallás is a leg- szorosabb kapcsolatban voltak egymással. Azt a végtelen szeretetet, jóságot, kegyelmet s irgalmat, mit a jó Isten részéről számtalanszor tapasztaltak■ avatott ׳férfiak nem mulasztották el imádó hódolattal dicsérni, magasztalni: a keleti érzelem forró tüzével s lelkesedésével énekre nyilt ajkuk. 16*
