Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Hám Antal: Jefte
18 DR. HÁM ANTAL. bírja magyarázatát az az általános meggyőződés, hogy a hajadonságot, bizonyos időn túl, szégyennek és gyalázatnak tartották. Ennek elkerülésére célzott magának a törvény- nek azon rendelkezése, melylyel a leányok kizárattak az örökösödésből rendes körülmények között, hogy így nem lévén vagyonuk, melyből megélhetnének, mintegy kényte- leníttessenek a férjhez menetelre. A törvény szabályai tehát inkább az örökös szüzesség ellen voltak intézve. Nem is találunk egyetlen intézményt sem az istentisztelet körében, mely azt feltétlenül megkövetelné: a papok maguk is meg- nősültek (Lev. XXI. 7. 14. sfb.).; a nazírság sem Amit ősz- szekötve örökös szüzességi fogadalommal még az esetben sem, ha egész életre szólt is, a mint kitűnik Sámson és Sámuel életéből, kik, ámbár egész életükre az Úrnak vol- tak felajánlva,1 mégis megnősültek.1 2 Feltéve tehát, hogy Jefte csakugyan a szentsátor szolgálatára szentelte leányát, ez éppen úgy férjhez mehetett volna, mint a hogy házas- ságra lépett Sámson és Sámuel. Annak feltevése pedig, hogy Jefte »élethossziglan« szentelte a szentsátornak, a legnagyobb önkényre mutat, mivel a szövegből nemcsak hogy nem tűnik ki s nem bizonyítható be, hanem abból még csak sejteni sem lehet. Még inkább tarthatatlan azoknak állítása, a kik már a Bírák korában a szentsátor szolgálatában foglalatoskodó hajadonok vagy özvegyek helyzetét a mai zárdái élethez hasonlónak vélik. E nézet alaptalanságát világosan kimu- tatta Scholz 3 és Michaelis.4 Ezzel megdől Scholz 3. és 4. érve is. Mert ha Jefte leánya, dacára annak, hogy az Urnák volt szentelve, házas- ságra léphetett, akkor semmi oka sem volt azért sírni, mert szűznek kellett maradnia. Mikor tehát a Szentírás ezt mondja róla: »Siratá szüzességét« (Bír. XI. 38.), a leány nagylelkűségéről akar számot adni, aki hálából hazája és 1 Bír. XIII. 7. — I. Kir. VIII. 11. 12. 28. 2 Bír. XIV. 10. — I. Kir. VIII. 1. s kk. 3 I. m. S. 37. sq. ‘ Mos. Beeilt. Neutlingen. 1793. 2. Aufl. 3. T11. §. 145. S. 23. ff.
