Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Hám Antal: Jefte
16 1)R. HAM ANTAL. zordonabb, mint a ki a békesség és kényelem nyugalmas párnáin heverész, magától érthető. De azért mi sem enged- jük meg azt a feltevést, hogy Jefte annyira elvadult, s szíve oly érzéketlen lett, hogy egy ártatlan embernek meg- ölését semmibe se vegye. Kegyetlenkedéséről a Szentírás hallgat, pedig ha kőszívű lett volna, a Szentírás éppen úgy felhozta volna hibáit, mint a hogyan másokét felemlíti. Törvényekben való járatlanságot sem vetünk szemére; mert az ammonítákkal szemben tanúsított eljárása az ellenkező- ről győz meg bennünket; mert aki annyi éleslátással, oly politikai ügyességgel akarja kikerülni a beállható veszélyt, nem hiszem, hogy a törvény rendelkezéseit nem ismerte volna, eltekintve attól, hogy az atyai házban eléggé meg- ismerkedhetett Jehova parancsaival. Azért különösnek tar- tóm az oly féle megokolást, melylyel Jahn igyekszik a leány megöletósét elfogadhatóvá tenni: »A viro, qui filius meretricis, et domo atque patria extorris, dux praedonum fuerat, vasta scientia disciplinae moralis et legis Mosaicae frustra requiritur.«1 Hiszen a gyilkosság halálbüntetés terhe alatt tiltva volt és pedig a Szentírásnak annyi helyén,1 2 hogy lehetetlennek tartom annak feltételét, mintha Jefte e dolog- ban tájékozatlan lett volna. Röviden, Jeftót nem tartom én sem egy rabló- banda eldurvult érzelmű vezetőjének, sem az izraeliták törvényben járatlan bírájának, hanem olyannak képzelem őt, a milyennek Yigouroux jellemzi: ». . . derék, merész, vállalkozó, fáradhatatlan, parancsolásra született,«3 aki »ép oly ügyes alkudozó, mint bátor vezér, egyaránt okos a tanácskozásban s derék a csatákban s ki csak akkor hatá- rozza el magát vérontásra, miután diplomáciai tárgyalások útján hiában igyekezett azt meggátolni.«4 1 Introd. in 11. ss. V. F. Viennae. 1814. Ed. 2. P. II. §. 37. p. 232. sq. 2 Gen. IX. 6. — Exod. XXI. 12—27. — Lev. XXIV. 17. — Num. XXXV. 16—21. ־ A biblia. III. k. III. k. VIII. f. 264. 1. 4 U. o. 263. 1.
