Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Ochaba A. János: A lelkipásztori okosságról
A LELKIPÁSZTORI OKOSSÁGRÓL. »Szenteld meg hitközségedet Jézus a jó pásztor pél- dója szerint« : legyen minden lelkipásztor jelszava! Krisztus, az emberiség feje, a legfőbb pap és legjobb pásztor, aki nyájáért életét áldozta fel, azért volt itt a föl- dön, hogy a világot megszentelje és az emberiséget az örök üdvösségre vezesse. Minden lelkipásztor pedig — secundum quid —• Krisztus helyettese a földön ; ezt megerősíti az Apostol midőn mondja׳: »pro Christo legatione fungimur«; s eme fönséges tisztjéből kifolyólag kell, hogy ő is a neki osztályrészül jutott kis világot: keresztény hitközségét megszentelje s a reá bízott nyájat: híveit, az örök üdvösség révébe vezérelje. — Ez célja a lelkipásztorkodásnak. A cél eléréséhez eszközök szükségeltetnek; ezek megke- !׳eséséhez és sikeres alkalmazásához pedig okosság kíván- tátik. Az okosság általában az ember ama képessége és törek- vése, mely szerint a különböző személyi, helyi és időbeli körülmények megfigyelésével, tekintetbe vételével és azoknak ügyes felhasználásával szándékait keresztülviszi; tehát nem- csak az ész, hanem az élet dolga is; oly vívmány ez, melyet az ember saját és mások előnyeinek és hibáinak megfigyé- lése folytán, saját és mások tapasztalatából szerez. S ezen 12*
