Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
164 DR. STUCKXER JÁNOS. ha azt kérdezem, hogyan szerzem meg cselekedetemhez azt a bizonyosságot, hogy egy valószínűen létező törvényt nem sértek (quaestio de solo licito vel illicito); s más az, ha kutatom, hogyan lesz meg nekem a kérdéses bizonyos- ságom, hogy cselekedetemmel nemcsak nem sértek egy talán létező törvényt, hanem egyúttal teljesítem a bizonyos kötelezettséget, mely engem valamely cél eléréséhez köt. Ott csupán felelet után nézünk a de necessitate praecepti dubii kérdésére: itt a sokszor de necessitate ׳praecepti certi kérdését magába záró de necessitate medii kérdésére és néha, mint a szentségeknél és az igazságosság terén, a de neces- sitate praecepti dubii kérdésére. A két rendbeli cselekedetek között a határvonalat meg- vonni okvetetlenül szükséges.1 Mert könnyen azon veszélynek tesszük ki magunkat, hogy félreismerve s összezavarva a cselekedetek két rendbeli osztályát, rigorismusba vagy laxis- musba esünk. Mindenütt, hol idegen területre lépünk, igaz- ságtalanságot követünk el s tévedünk. A rigorismus s a laxizmus bizonyíték rá. Előbbiek, mivel nem tettek különb- séget a két rendbeli cselekedetek között, másnak jogaiba avatkozva a szigorúbb elvet ott is alkalmazták, hol annak helye nincsen, aminek következése az volt, hogy a törvény szigora elviselhetetlennek tűnt fel s másokat hívtak fel maguk ellen, kik ismét nem tisztelve a különben bizonyos határok között jogosult elvnek jogait, ellentétes szélsőségbe estek és a probabilisztikus formulával oly kétes esetekben döntőt1 Lugo, aki tisztán probabilista, ezt mondja: »Regula illa. quod in operando liceat sequi sententiam probabilem, vera est in universum, si sermo est de ultimo judicio circa licitum vel illicitum hiq et nunc. Nec obstat illa alia regala, quae dicit, circa materiam et formam sacramenti. . . non licere sequi sententiam probabilem; nam ibi non est sermo de probabilitate circa licitum, sed circa valorem v. g. materiae et formae.« S azt a példát hozza fel, vájjon szabad keresztelni ilyen formával : Ego te baptizo in nomine genitoris etc. Egyik így, másik úgy felel; de — úgymond — egyik se állítja, hogy szabad a forma használata ; mivel a vélemények valószínűsége kizá- rólag a tény érvényességére vonatkozik; s azért a bizonytalanság miatt a forma tilos. De poenit. cl. 7. §. 273. sqq.
