Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
]40 DR. STUCKNEIi JANOS. míg azt föltétien bizonyosságé ethikai szabály nem tiltja; nemcsak, hanem adott viszonyok között más forrásból jövő erkölcsi erőnél fogva kötelességében is állhat cselekedni. Már ha ily esetben lehetetlen volna a különben direkt utón elérhetetlen gyakorlati bizonyosságnak indirekt úton való megszerzése, mely a cselekedetnek az erkölcsi tártál- mat megadja: úgy a törvény és a szabadság oly konflik- tusba, oly bonyolult viszonyba jutna, mely egyenesen az erkölcsi rendnek különben megingathatatlan tekintélye iránt való hitet aláásná. Szóval oda vezetne e föltevés, hogy higyjük, miszerint az erkölcsi törvény lehetetlent követel, tehát maga is lehetetlen. Ehhez csatlakozik még egy másik szempont: a tudó- mány szempontja. Képes-e a tudomány, itt az erkölcstudo- mány, irányt nyújtani, szabályt állítani föl, mely a kétes esetekben a homályt eloszlatja ? Lehetetlen, hogy valakinek eszébe jutna tagadni ennek lehetőségét. Különben igazán az egész erkölcstant az aranycsinálás titkának felderítésével fejét törő tudós szobájának négy fala közé kellene száműzni. S hogy tárgyunknál maradjunk, nem-e bámulatos könnyel- műségre valló felfogás, mely szerint fölösleges borsót hányni a falra, kétes kérdésekben mellette és szemben való indító- okokkal hozakodni elő, midőn egy rejtólylyel szemben elóg a szabad elhatározásra bizni a dolgot s ennek alapján azt választani, mit az ész a konkrét viszonyok között mint kötelességet ír elő'; és pedig azért, hogy az ember Isten előtt, ki felelősségre vonja, számot adni tudjon tettéről. Ez kettőt jelenthet: vagy hogy lelkiismeretünk Isten előtt való felelősségünknek döntő irányszabálya s ekkor alappal bir az említett felfogás, mert mint sz. Pál mondja: »testi- monium reddente illi conscientia ipsorum interse invicem et cogitationibus accusantibus, aut etiam defendentibus,« (Rom. ‘2.. 15.) vagy azt jelenti, hogy lehetetlen tudományosan előre megállapítani egy objectiv szabályt, hogy adott viszonyok között meddig terjed a kötelesség, s hogy tapasztalt, tudó- Hiányosan képzett erkölcstanítók tekintélye s elméleti dönt- vényei biztos szabályt a gyakorlati élet számára nem nyuj-
