Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
AZ ERKÖLCSI RENDSZEREK. 135 feltétlenül bizonyosak, cselekedeteink félreismerhetetlen szabályát képezik. — Másodszor az Isten positiv törvénye: akaratának azon kijelentései, melyekkel mint a természeti s termószetfölötti rendnek alkotója és ura a teremtmények- hez érzékelhető módon leszállóit s melyeknek betartására az 0 szentsége s igazságossága kötelez. — Az erkölcsi rendnek többi tényezője előbbi kettőre vezethető vissza׳. S ugyancsak kettő: természetfölötti s a természeti jólét s boldogság előmozdítására Istentől rendelt egyházi és világi hatalom, mindkettő az alattvalókat lelkiismeretben is köte- lezliető törvényhozói joggal felruházva. Az egyház gyako- rolja jogát és kötelességét s hatalmi akaratát számos dolog- ban határozottan kijelentette, melylyel szemben kételynek helye nincsen s mely előtt, ha örök üdvét kockára tenni nem akarja, alázattal kell, hogy mindenki meghajtsa fejét. A világi hatalom hasonlóan él jogával s a maga körében ugyancsak sok kétségtelen kötelességet ró alattvalóira׳, kik mindaddig, míg felsőbbrendű törvénynyel összeütközésbe nem jönnek, lelkiismeretben kötelező engedelmességgel tar- toznak a fensőbbség igazságos és érvényes törvényeinek. S valamint Isten természeti s positiv törvényei lelkiisme- reiben köteleznek, azonképen a két rendbeli hatalom szab- ványai is, mert »non est potestas, nisi a Deo« (Rom. 13. 1.); mert׳ az isteni akarat erejénél fogva lesz az egyház és állam törvénye az alattvalók törvényévé; mert Isten az, ki e törvényt megerősíti; Isten, ki azt szentesíti; Isten, ki akár most, akár később, büntető karjával annak érvényt tud szerezni. Vannak tehát az erkölcsi rendben meghatározott, meg- dönthetetlen érvényű gyakorlati igazságok, erkölcsi szab- ványok, melyeknek létezése s kötő ereje iránt az ember s a tudomány kétségben nem lehet; amelyek továbbá még egyrészt az embert, mint erkölcsi lényt s a׳z erkölcsi rend alattvalóját kétségbevonhatatlan kötelezettségekre szorítják, másrészt ethikai szabadságának áthághatatlan korlátokat szabnak. A másik, mi e tárgyban a bizonyosság sáncai közé
