Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
136 DK. STICKNKR JÁNOS. szorul, az, hogy az embert az erkölcsi szabványok, mint cselekedetei távolabbi irányszabályainak betartásában, mint közvetlen irányszabály, a lelkiismeret vezérli; lévén a lelki- ismeret a megismert törvénynek alkalmazása valamely különleges cselekedetre nézve. Hogy fogalmi lényegének alapján, mint a törvénynek alkalmazása az erkölcsi csele- kedetek szabályát alkotja, önként világos. Mivel továbbá a lelkiismeret kötő erejét Istentől származtatja, — hiszen minden törvény közvetve vagy közvetlenül Istentől bírja kötelező erejét.1 — a lelkiismeret ellen cselekedni sohasem szabad; minthogy az nem más, mint cselekedni akarni, amiről tudjuk, hogy Isten tiltja. »Omne autem, quod non est ex fide (conscientia), peccatum est.«1 2 Aminthogy külön- ben minden kérdésben s minden körülmények között, hol valamely természetes vágj7 természetfölötti megismerési eszköz segítségével az igazságnak biztos megismerésére vagy mint a jelen esetben, hol az ember erkölcsi cseleke- deleiről van szó. kötelező erővel biró valamely törvény fennállása iránt való bizonyossághoz juthatunk, e célból tőlünk minden kitelhetőt megtenni a legszorosabb köteles- ségünk. Ha tehát az ember a törvény fennállására vonat- kozó bizonyosságra szert tehet, vagy épen e bizonyosság birtokában van, bármily nagy is a valószínűség, mely e bizonyossággal szemben áll, cselekedetünk szabálya csak egy lehet, az igazság biztos megismerése, mely ellen cselekedni nemcsak erkölcstelen, hanem egyenes oktalanság.3 Már az erkölcstudomány terén a föltétien bizonyos- ságnak a mezeje korántsem oly tágas, mely az emberi élet- nek minden viszonyára kiterjedne, mely az összes viszo- nyokat, melyek az embert Istenhez, önönmagához, ember1 »Eadem virtus est, qua praeceptum ligat et qua conscientia ligat.« Sz. Tamás, De vérit. qu. 17. a. 3. — Conscientia est sicut praeco Dei et nuntius. Et quod dicit, non mandat ex se, sed man- dat quasi ex Deo, sicut praeco, cum divulgat edictum regis. — Sz. Bonaventura. 2 Sz. Pál : Ad Rom. 14. 22. 3 Lásd Ballerini. Opus Theol. mór. I. 145. s kdv.
