Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra

132

DR. STUCKNER JÁNOS.

deléért Isten s saját lelkiismerete előtt felelős; tehát nyu- godt lelkiismerettel kell hogy cselekedjék s épúgy cseleke- detére visszatekinthessen. Az az emberi gyengeségünk, az a derengő fénynyel vegyült homály, melyben e földi szám- kivetés helyén botorkálunk, s mely oly sok lépésünknél elfödi előttünk az átlátás csillagát, mondom, emberi rnivol- tunk ez a korlátoltsága a valószínűség eh mezejére kénysze- rít s mi, akarva nem akarva, tudatosan vagy öntudatlanul, probabilisták leszünk; akár a szigorúak, akár az enyhébbek, mindegy; akár tévedünk, akár nem, ez ide nem tartozik: a dolog érdemében megegyezünk s a probabilismussal, melyet ha szavakkal el is ítélünk, tettleg foglalkozunk, annak egyik vagy másik elvét sajátunkká tesszük; a gyakorlatban önma- gunkat cáfoljuk meg.1

Az ember a természetes ész segítségével sok kétes esetben, midőn a kötelesség és nem kötelesség áll egymás- sál szemben, kievickélődik — s néha helyesen — a szőrű- latból; de maga e bizonyos tény nem teszi fölöslegessé a helyes erkölcsi rendszer megállapítását. Arra az egyedi észre ne nagyon hivatkozzunk. Nagy hatalom az - bizo- nyos határok között; vezérlőcsillag —- a nagyjából már megismert területen. Ámde hányszor nem hagyott minket cserben! Hányszor csalódtunk benne! Hányszor lett út- vesztő haladásunkban! Hányszor ejtett öncsalódásba s arra szorított, hogy beismerve egyedi elégtelenségünket, mások együttes erejét, erejük munkáját, munkájuk eredményét vegyük igénybe. Az a jogász is bir természetes eszével, s büszke rá; de sohasem mondja, hogy az a sok jogi rendszer hiú elmélethalmaz, a jogi rendszerek alaptételei pedig bizarr elme szüleményei. Csak az erkölcsi rendszer volna az ? Szerencséd, te gyóntatóatya, hogy morálist tanultál! Annak szelleme táplálja erkölcsi Ítéleteidet s adja meg nekik sajá- tos jellegüket. S ha, midőn a rád bízott juhocskád lelkiis- merete fölött törvényt tartasz, nem is citálod kifejezetten az elsajátított erkölcsi elveket és az egyes gyakorlati eseLásd Simar Th.: Moraltheologie 67. 1.