Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Sankovics Ignác: Az apostoli atyák erkölcstana
AZ APOSTOLI ATYÁK ERKÖLCSTAXA. 125 gának. Ki ellenben a bűnt választja, a lelkiismeret, a józan ész ellen cselekszik s a bűnnek nyomorult szolgája lesz. Az egyéni szabadságot tehát mindig az erkölcsi szabadság- nák kell kormányoznia.1 Ily értelmű erkölcsi szabadságot sürgettek az apostoli atyák. Barnabás pl. midőn az mondja: »Lex nova Domini nostri Iesu Christi sine jugo necessitatis est« 2 hozzáteszi azt is: »Fugiamus ab omni opere iniquitatis et odio habea- mus errorem huius temporis«.8 Az tehát a szabad, ki a bűnt kerüli. Sz. Polikárp is ilyen szabadságot értett, kitűnik szavaiból: »Doceamus nos ipsos ambulare in mandato Do- mini«.4 Ily értelemben mondja Hermász ' azokat »urak- nak,« kik Isten parancsait megtartják. Uraik lesznek önön- maguknak.5 YI. Midőn az apostoli atyák sürgetve hirdetik az emberi akarat szabadságát, nem tiltják azonban, sőt helyesnek ta- lálják, ha az ember akár az örök büntetés elkerülése miatt, akár az örök jutalom reményében jót cselekszik. E két természetfölötti indító-ok jogosultsága — t. i. a félelemből s reménységből származó-é — már az előre- bocsátottakból is nyilván látható. Hányszor ajánlják az após- toli atyák az erény gyakorlását a jövendő jók fejében, hány- szór riasztják az embert a bűntől a kárhozatnak, a boszúló Isten haragjának említésével! így sz. Barnabás gyakorta figyelmeztet az Ur féléi- móré. »Meditemur timorem Dei et custodiamus mandata illius«.6 Örök jutalommal biztat, csak Isten útján járjunk.7 Az utolsó Ítéletre való gyakori emlékezést ajánlja, hogy a ’ V. ö. Hittud. F. 1895. évf. T—II. ff. 101. 1. s L. ep. Barn. o. II. a L. u. o. c. IV. * L. ad Philipp, c. IV. 5 L. Past. Lib. II. Mand. XII. c. IV. ״Iláxiitív lovuav 0 üv&guino; xvqlóq hju.“ ־ L. ep. Barn. c. III. י V. o. c. XTX.
