Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Hám Antal: Jefte
8 1)R. HXM ANTAL. Groldzihernek itt vázolt fejtegetésében az egész mythosz-magyarázó iskola eljárása nyilvánul. Pontosan applikálva van az elv, melyet ez az iskola a Szentirás tekintélyének tönkresilányítására felállított. Argumentu- mokra ugyan nem akadunk, de ez nem is szükséges, mert eléggé pótolja helyüket — a hypothezis. Vagy tán argu- mentumnak tekintsük azt a párhuzamot, melyet a héber és a többi népek eredete és ős története között vonnak ? De hiszen ez két különböző dolog! Más népeknél lehet mytho- logiáról beszólni, mert a történetírás náluk sokkal későbben kezdődött, tehát volt idő ■ az eseményeket a mythosz búr- kával venni körül, de a héber népnél attól az időponttól kezdve, amikor fellép, mindig egykorú feljegyzésekre talá- lünk. Mózes, a héberek történetének első oly Írója, akinek műve fenmaradt, már forrásokra támaszkodik az őt meg- előző kor megírásában;1 a későbbi hisztorikus írók szintén vagy így járnak el vagy — s legnagyobb részben — oly eseményeket beszélnek el, melyekben maguk is részt vettek, látták vagy legalább hiteles tanúktól hallották. A hibát akkor követik el a mythosz-magyarázó iskola hívei, mikor a történeti könyvek bírálásánál kétféle mértéket alkalmaz- nak. A legrégibb görög történetírók könyveit hiteleseknek fogadják el. a költeményekben elszórva található történeti vonások előttük minden kétségen kívül állnak; de ha a Szentírás történeti könyveiről van szó, akkor háttérbe szorul a történeti kritika igazságossága, s itt már a költészet termé- keire vonatkozó fölfogások lépnek előtérbe, s a tiszta költe- mények milyenségéhez mérik s ezen szempontból bírálják a valóságos eseményeket. Érezték jól a mythikusok ennek igazságtalanságát; hogy tehát eljárásuknak a könnyen hivők előtt valószínű- sóget kölcsönözzenek, arra törekedtek, hogy történeti köny- veinket authentiájuktól megfoszszák. Hátrább rakták őket jó egy pár századdal, hogy így lehessen hivatkozni az 1 L. Kováts S. Mózes öt könyvének hitelessége. A Hittud. F. i. 1891. óvf. 782 s kk. 11.
