Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Hám Antal: Jefte
JEFTE. 9 időkülönbségre, mely kétségtelenné teszi a szereplő szemé- lyek képzeleti mivoltát. S erre őket nem a meggyőződés, hanem a hypothezisükből eredő szükség kónyszeritette; mert már Strauss megmondta: »Für die Glaubwürdigkeit der bibi. Geschichte würde es von entscheidendem Gewicht sein, wenn es bewiesen wäre, dass sie von Augenzeugen oder doch nahen Zeitgenossen der Begebenheiten beschrieben wäre.«1 Mikor azután, véleményük szerint, az authentia megdőlt, előrántották a költőket, a mythologiát, kiválogatták a hasonló helyeket, kiszemelték az egyforma jelentésű neveket, s a mindenre használható analogia írtján előállott a biztos eredmény. Goldziher sem tagadja meg elődeit. Cikke mutatja, hogy fejtegetésében egészen a mythikus iskola rendszerét követi. 0 is osztja azon nézetet, hogy a hébereknek volt mythologiájuk; Jiftách is csak a mythologiának egyik alakja, bizonyítja a szó etymonja, solaris természetét pedig igazolják a költemények a Bigvedától kezdve a svéd nép- meséig. Szerintüuk mellékes kérdés, volt-e tényleg mythologiá- juk a hébereknek vagy nem? Ez csak másodsorban jöhet tekin- tetbe, akkor t. i., ha már kétségen kívül van helyezve, hogy Jefte sohasem volt élő személy. Ezt azonban a név jelentéséből bizonyítani nem lehet. Hogy a név jelentése, a történeti események és a természeti tünemények közti hasonlóság mily gyenge bizonyíték valamely állítás mellett, mutatja az, hogy az ily eljárást ad absurdum lehet vinni. Már pedig, ha a logikus következtetésekben lehetetlen ered- ményre jutunk, a tétel bizonyítva nincs. Hogy a név jelentéséből faragott argumentum mily nevetséges eredményhez juttat, példával illusztráljuk. »A dub- lini tanulók már bebizonyították Müller Miksa nevéből és élettörténetéből, hogy ő tulajdonképen nem oxfordi tanár, hanem a személyesített nap.«2 Itt a Jiftách analógiája! 1 Strauss Leben Jesu I. S. 62. s Székely A. Szentírás apológiája. N.-Várád. 1891. XI. ért. 324. 1. 1
