Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban
74 BÍRÓ DEZSŐ tenni vagy attól elállni.1 Azonban a férjnek kötelessége volt a felfedezett házasságtörést megtorolni s ennek fejében az asszonyt elkergetni.3 Megjegyzendő, hogy házasságtörőknek csupán olyan asszonyokat tartották, akik azelőtt tisztességes életet éltek. Tehát, ha fornicans asszony követte el a házas- ságtörést, az stuprum számba ment. Valláskülönbség. E házassági akadály nem római jogi eredetű s , azt a »Corpus iuris civilis«-be csupán a kér. császárok Írták. De némi nyomai vannak az ős Rómában is, nevezetesen a szokásban. A római családnak megvoltak a maga külön istenei, oltára s azon együtt áldozott a férj a feleséggel. Ezért kerülték a rómaiak más vallásával egybekelni, mert a mater familias, mint említém, a család papnője is volt. A keresztény pogánynyá nem lett, sem a zsidó. A római pedig, amint ragaszkodott civitásához, épúgy ragaszkodott vallásához is, míg végre nem tudott ellent- állani egy magasabb hatalomnak, aki a kereszten vérét ontva, bizonyítá be a kereszténység igaz voltát. Ezek a római jogban a házasságot gátló, halasztó és bontó aka- dályok. Tudjuk, hogy úgy a római, mint az egyházi jogban a házasságkötés feltétele a kölcsönös beleegyezés. Ámde bármily erős legyen ezen beleegyezés, adhatja magát elő- oly körülmény, mely a házasságot ideiglenesen vagy örökre lehetetlenné teszi. Ezek a házassági akadályok. A római általános és viszonylagos, a kér. jog tiltó és bontó akadályt különböztet meg. E kettő azonos, mert az általános és bontó érvénytelenít minden házasságot, a viszonylagos és tiltó pedig csak bizonyos személyekre vonatkozik. Nem tagad- hatni, hogy a tiltó és a római jogban a viszonylagos aka- dály közt van egy kis különbség, t. i. a római némely személyt egészen kizár egy más személylyel kötendő házas- ságból, míg a kér. jog ezt nem alkalmazza oly sok és rend- kívüli esetben. Ennek legfőbb oka a viszony változásában י Dig. XXIII. II. 34. §. 1. * Dig. XLVIII. V. 11. §. 6.
